Harmadik nap a bölcsödében

Képzeljétek el ma is voltam a bölcsödében. S ma reggel nyolcra kellett menni. Így már reggelit is kaptam. A szoba ajtajában várt az Éva néni. S a Mami megint eltűnt (elt. széttárt kezek, fejrázás). A reggeli krémtúró volt és vajas pogácsa. A pogács harmadát ettem meg, a krémtúróból pedig egy picit hagytam. Utána rögtön mentünk is ki az udvarra játszani. Ma egy kicsit fáradtabb voltam, így néha-néha felkéredzkedtem a Valcsi vagy az Éva néni kezei közé. S n11-kor már az ujjamat is szoptam egy kicsit. 11-kor megmentünk be a szobába, hogy az ebédhez készülödjünk. A mai ebéd csirkeraguleves és diós tészta volt. Ilyen tésztát még sohasem ettem, de ízlett. Csak egy valami zavart, hogy nem adtak villát nekem hozzá. Így Éva néni segített az evésben. Volt még banán is, de azt nem ettem meg. Ebéd után meg mindenki kapott egy alacsony ágyat. Az enyémen rajta volt a pelenkám. Arra ráfeküdtem, bevettem az ujjam a számba és egy pillanat múlva már fel is ültem. Akkor odajött Éva néni simogatta egy kicsit a hátam és már el is aludtam. Egy idő után felébredtem (egy óra) és láttam, hogy mellettem lévő ágyon alszik Dani. Így elkezdtem egy kicsit bökdösni, de ő aludt tovább. S akkor megjött a Mami és hazamentünk. Elmeséltem neki az egész napot hazafelé menet.

Második nap a bölcsödében

Hát most már két napot voltam a bölcsiben. Ma 9-re kellett menni. Amikor a Mami befordult a bölcsi utcájába és megláttam a bölcsit majd kiugrottam a babakocsiból és mondtam a Maminak, hogy itt vagyunk. S mondtam neki, hogy merre kell menni. Rögtön az udvarra mentünk. S képzeljétek el, megláttam Éva nénit és egyszer csak eltűnt a Mami.
Ittam 4 fél pohár limonádét tízóraira. Ettől akkor lett a hasam, mint a hordó. :o) Aztán a lovas kocsira felült az egész csoport és mondókákat és énekeket mondtak, énekeltek Éva néni és Valcsi. Utána már jött is az ebéd. Ma paradicsomos gombóc volt a főfogás és szőlő a desszert. Hát egyiket sem ettem még. De nagyon ízlett mind a kettő. A gombócból másfelet ettem. Nem tudom mi az a másfél. Ti tudjátok? A szőlőből pedig hatot. A hat tudom mennyi, mert a Mamival, amikor a lépcsőn megyünk, akkor számoljuk, hogy hányat léptünk már. Szőlőt úgy ettem, hogy megettem a közepét és a héját a tányérra tettem szép sorba. Mami nem is érti, hogy ezt kitől láthattam. :o) S amikor befejeztük az ebédet jött értem a Mami. Nagyon örült Nekem. Én is Neki. :o)

Bölcsi

Ma kezdtem a bölcsődét! Mókus csoportba kerültem és a fenyőt választottam jelemnek. Éva néni a gondozónénim, de még ott van Valcsi is. Ő a fiatalabb.
Nem voltak sokan a csoportba. 4 lány (Bogi, Réka, Lili, Lili) és 3 fiú (Csongor, Dani és én) van összesen. De ez nemsokára sokkal több lesz. Mert minden héten jönnek a gyerekek. Szép nagy a szoba és a kert. Motoroztam egy picit és homokoztam. A Mamit háromszor meglestem a fa mögül, hogy ott ül-e még a lépcsőn. De ott volt mindig. S képzeljétek még ebédet is kaptam. Spenót, krumpli, halrudacska volt a főfogás, még volt alma, s keksz is. Hát ettem főfőgást, de én inkább a kekszre kattantam rá. :o)

Nyolcadik fog

Hiába próbáltam titkolni, Mami előtt lebuktam. Ma este a Mami a fürdés után észrevette., hogy kinőtt a nyolcadik fogam is. A bal oldalon a második. Még csak az éle van kinn, de azért már tud fájdalmat okozni. :o) Mami mondta is, hogy kíváncsi, hogy hol fog a következő kinőni. Mert igazából olyan az ínyem, mint egy domborzati térkép. :o)

Sétálunk-sétálunk egy kis dombra...

...lecsücsülünk. Pontosabban mindenki, csak én nem. Én csak nevetek mindenkin. :o) Fogják a kezem és próbálnak nem fenékre csücsülni, majd felállni nagy nehezen. Én meg nézem és nevetek rajtuk. Most valami újba fogtam. Továbbra sem csücsülök le. S nem is fogok eldöntöttem. A család egyik fele kicsit kétségbe esett, mert majdnem 18 hónaposan nem járok magamtól. Ha fogom valakinek az egy ujját, akkor nagyon gyorsan megyek. De egyedül nem vagyok hajlandó. Múlt héten egy kicsit "fejlődtem", mert hajlandó volt két "lassú" - dávidos - lépést megtenni. Meg itthon a Mamihoz is pár lépést megtettem. De többre nem voltam hajlandó. De pénteken valami történt. Mamival minden nap délelőtt és délután sétálunk. Délelőtt a városba megyünk és ebédre jövünk haza. Ilyenkor a Mami letesz a nappaliba, amíg átöltözik. Ez Maminál kb. 20 másodperc. Addig én a földön játszom vagy az erkély ajtónál állok és nézelődök. De Maminak most azt kellett tapasztalnia, hogy elsuhanok - a szokásos tempómban - az ajtaja előtt a szobámig, majd vissza. Mindezt úgy, hogy nem kapaszkodok semmiben. S azóta ezt csinálom folyamatosan. Egy problémám van csak. Nem tudok megállni. (délutánra ezt is megoldottam) Van még egy problémám. Nem tudom, hogyan kell felállni, ha elesek vagy ha fekszem a földön és nincs miben kapaszkodnom. De talán egyszer erre is rájövök. :o)

Budapest, Budapest, de csodás!

Hát hazajöttem. Pontosabban jöttünk. Nagyon szeretek a nagyszüleimhez menni. Van egy óriási nagy házuk, nagy kerttel. Nagyon jó ott "sétálni". Csak egy dolog zavar a kertben, de az nagyon. A fű. Minek? Nem tetszik. Szegény Mami nem érti, hogy miért nem teszem le a kezemet a fűbe. Vagy ha mezítláb vagyok, miért megyek inkább a tűzforró kővön. Igazából nem árulom el neki. Azt azért megállapítottam, hogy minden kertben más a fű. De azért van előnye is a kertnek. Lehet egy nagyon hosszú, vékony valamivel vízet locsolni. Engem ez a víz érdekel nagyon. Hogy az honnan jön? Hogy miért változik a hőfoka? Hogy hogyan lehet változtatni a sebességét? De mivel én még kicsi vagyok, így ezt nem értem. Plusz nehéz is nekem ezt a csövet cipelni és tartani. Ezért kaptam egy kis locsolókannát. Egyszer kellett csak meglesnem, hogy honnan tudok bele vízet szerezni. Azóta odajárok állandóan. Mert a virágokat, bokrokat - Nagypapival a cipőmet :o) - kell locsolni. S mivel kicsi a locsoló kannám, így sokat kell fordulnom. De nem baj. Mert nagyon tetszik nekem ez kanna feltöltés.
Most hogy már egyre biztonságosabban megyek - család szerint futok, mintha késésben lennék a fontos randimról egy szép lánnyal - úgy, hogy fogom valakinek egy, azaz egy ujját, azóta állandóan sétálni szeretnék kinn a szabadban. A család viszont nagyon fáradt ettől. Ezért úgy gondolták, hogy azzal, hogy nincs cipő rajtam - meg rajtuk -, meggátolnak a sétálásban. De amikor mondják, hogy nincs meg a cipő, akkor megkeresem mindenki cipőjét. :o) S ilyenkor nagyon jót nevetnek.
S képzeljétek kaptam egy békás fürdőnadrágot. Szombaton gyorsan ki is próbáltam egy lavór vízben. Alig lehetett kivenni a vízből. Ahogy kijöttem, vissza is mentem. S kaptam még egy hintaágyat is. Nagyon szép színe van. S nagyon jó benne hintázni. Pontosan két percig. Utána már unalmas. :o) S kaptam egy homokozót is. Mert amikor voltunk a bölcsödében nyílt napon, akkor a homokozó nagyon megtetszett nekem. A homokót nem dobáltam, mert azt nem szabad. De azt megállapítottam, hogy nagyon érdekes fogása van ennek a homoknak. Igaz, hogy homokot mire kaptam a homokozóba, addigra rossz idő lett. Így azt mondta a Mami, hogy majd legközelebb homokozunk is. Addigra Nagypapi is eldöntheti, hogy hol engedélyezi nekem a homokozó felállítását.
Találkoztam a Gabival és a Diával. Képzeljétek, a Dia lenyelt - szerintem - egy labdát, ami a hasánál elakadt. De valami kisebb labdát. De azt mondják, hogy az az én lány unokatestvérem lesz. De engem nem lehet becsapni. Tudom én, hogy az egy labda vagy valami hasonló.
S képzeljétek vasárnap magamtól megtettem két lépést. A Gabitól a Tündéig. Akinek akkor volt a névnapja. :o)
Most már itthon vagyok. :o)

Hetedik fog

Hát Mami egyre nagyobb bajban van! Egy újabb kinőtt fogat vett észre. Most a bal oldalt. De ez nem két átlóban elhelyezkedő tűhegyes pötty, hanem egy fognak az éle. Most is a négyesre vagy az ötösre gyanakszik. De nem mutatom meg. Ma azér már egy kicsit nyügősebb voltam. De lehet, hogy a meleg miatt. Vagy azért mert holnap megyek haza Budapestre. Vagy nem is tudom. Az biztos, hogyha a Mamit nem látom, sírok. Ha Aput nem látom napokig - s ez sokszor van -, akkor nem vagyok hajlandó vele fürdeni, csak a Mamival.
Mami már szerintem fél, hogy holnap belenéz a számba és kész fogsorom lesz. :o)

Hatodik fog

Szegény Mami! Komoly fejtörést okozok Neki! Nem mutatom meg a fogaimat. csak úgy lesből tudja villámgyorsan megnézni, hogy nőtt-e újabb. Hát jobb oldalt van két átlós tűhegyes csúcs a számban. De Mami nem tudja megállapítani, hogy ez a fog hányadik lehet a jobb oldalt. A négyes vagy ötös lehet a Mami szerint. Én meg nem segítek neki. Csakazértsem. :o)
Az az egy biztos, hogy enni eszem, inni iszom, játszani játszok.

U.i.: Nagyon meleg van.

5.fog

Kijött az ötödik fogam éle. Szóval újabb foggal gyarapodtam. Mondta is a Mami, hogy már ideje volt, mert az Apu nem normálisnak nézi. Mert szerinte nekem már nem lesz több fogam. De most már öt van.

Paramétereim

Ma reggel voltam a kedvenc védőnőmnél. Mert, hogy Nekem kettő is van. Az egyiket szeretem, a másikat nem.
Szóval a paramétereim:
Hossz: 82 cm
Súly: 9910 gramm
Fejkörméret: 48 cm
Mellkas: 51 cm
Ebből is látszik, hogy én már nagyon nagy és erős fiú vagyok.

Fogmosás

Képzeljétek a Mamim vett nekem egy fogkefét. Mert azt mondta, hogy most hogy már négy fogam van - mert azóta nem nőtt ki újabb - mindennap fogat kell mosni a fürdetés előtt. Ez egy nagyon érdekes szerszemény. Van neki egy hosszú valamilye, amit meg kell fogni, s a végén van egy valami szőrös valami. Na azt kell a számba beletenni és a fogaimhoz nyomni. Hát nagyon tetszik nekem, mert nagyon jól lehet harapdálni és csiklandozza a nyelvemet is.

Rakott karfiol

Képzeljétek el, hogy a Mami direkt nekem csinált rakott karfiolt. Szegény napokig keresett hozzá darált pulyka- vagy csirkehúst. Aztán talált egy boltban és gyorsan el is készítette. Kicsit félt, hogy mit fogok hozzá szólni. De nagyon-nagyon ízlett. Mondtam is neki, hogy ilyet máskor is főzhet nekem.

Halandzsa

Elég régóta halandzsázok, de az utóbbi időben majdhogynem állandóan. Olvasom a könyveimet. Vagy beszélek a barátaimnak. Tényleg. Van egy új barátom. Az a neve, hogy Emil. Egy nagyon aranyos, lukas hasú, kék maci, amit ha rázok csörög. A Mamiékkal is beszélgetnék, de nem értik sohasem, hogy mit akarok mondani. Pedig már bővült a szókincsem is. Már nem csak azt mondom, hogy ba, te, de, ne, hanem azt is gá, meg e. De még mindig nem megy nekik. Lehet, hogy az lesz a megoldás, hogy megtanulok az ő nyelvükön beszélni. :o)

Fotelbe mászok

Képzeljétek el most már fel tudok mászni minden segítség nélkül a fotelbe. Eddig szükségem volt az Apu térdére. De most már nincs. Most már önállóan fel tudok menni. S le is tudok jönni. :o)

Karácsony

A második karácsonyomon is túl vagyok. Az elsőre nem emlékszem, de erre a másodikra biztos fogok. Kaptam nagyon sok ajándékot. s mindegyik be volt csomagolva ez zörgős valamibe. Nagyon jó volt bontogatni, tépegetni ezt. Talán jobban élveztem, mint magát az ajándékokat.
S kaptam karácsonyi vacsit is. Rántott halat - panír nélkül - és krumplipürét. Nagyon ízlett.
Aztán ismerkedtem a karácsonyfával és a gömb alakú díszekkel. Nem szedtem le egyet sem, csak lökdöstem őket.
Két ajándékot emelnék ki az összes közül. Kaptam a Mamiéktól egy triciklit. Nagyon jó rajta ülni és forgatni a kormányt, s dudálni. Csak segítséggel tudom használni, mert nem ér le mind a két lábam a földre. De már nemsokáig. :o) S a Nagypapiméktól kaptam egy hóember családot akik énekelnek és táncolnak. Három napig csak néztem őket. De aztán már megmertem fogni az orrukat is. Csak azt nem értem, hogy miért nem énekelnek mindig. Mit kellene csinálnom ahhoz, hogy táncoljanak és énekeljenek?

Állás

Hát bekövetkezett a nagy pillanat. Felállok. Mindenbe belekapaszkodom és felállok. Egy kicsit - nagyon - inogok még, de lesz ez még jobb is. :o)

Negyedik fog

Kinőtt a negyedik fogam. Felül középen, a baloldalt. Már nagyon várta az egész család. Mert azt mondták, hogy az nem lehet, hogy a következő évre 3 és fél foggal menjek át. De én csak nem akartam, hogy kijöjjön. Éjszakánként csendben feküdtem az ágyamban és nyomtam vissza a nyelvemmel. De a fogam végül úgy döntött, hogy most már nem bír benn lenni és inkább kijön.

Harmadik fog

Kinőtt fölül a harmadik fogam. Felül, középen a jobb oldali. Nem fájt. Csak egyszerűen kibújt. Végülis nem mehetek úgy az orvoshoz a jövő héten, hogy csak alul van két fogam. Meg lassan egy egy évesnek illik legalább három foggal rendelkeznie.

Tapsikolás

Képzeljétek el találtam egy új elfoglaltságot magamnak. Tudatosan tapsikolok. S néha még hangot is ad ki ahogy a két tenyerem találkozik egymással.

Huncut szemű

Mamival jó itthon lenni, mert amikor a szabad két órám van, akkor nem akar bekorlátozni a helyemre. Hanem arra mehetek, amerre szeretnék. Na jó nem teljesen, mert nem dughatom bele az ujjaimat az Apu DVD-lejátszójába, meg nem húzogathatom a telefon zsinórját. De mehetek a tükör ajtóhoz, ahol egy kisbaba szokott szembenézni velem. Olyan kis mosolygós, huncut szemű.
Viszont nem vagyok hajlandó magamtól felülni. Ha felültet a Mami, akkor egy picit úgy maradok, de aztán hasra vágom magam és kúszom a saját irányomba.
Nem vagyok hajlandó mászni sem. Négykézláb is csak a járókában és az ágyban vagyok hajlandó. Szabadtéren nem.
S még állni sem állok fel. Ha valamit el szeretnék érni a Mamin vagy az Apun, akkor felhúzom magam és megszerzem. De egyébként nem veszélyeztetem a polcon található dolgokat.

Második fog

Kocog a második fogam, a másik mellett.

Vajas kenyér

Megkóstoltam a vajas kenyeret pénteken. Nagyon ízlik Nekem. Eddig a Mamim adta a számba a kicsi falatokat, mert amit az ujjaim közé fogtam azt vagy szétnyomtam vagy csak nézegettem. Szombaton már pár falatot én is betettem a számba - egy kis segítséggel :o) - és megrágtam. S a fogamból már egy picivel több látszik, mint múlt héten. S ezzel a kis kezdeménnyel is nagyon szépem meg tudom "rágni" a falatokat. Az Apu veszekszik a Mamival, hogy meg fogok fulladni, mert akkor falatokat vág nekem a kenyérből. De nekem pont megfelelnek ezek a falatok. Mert meg tudom fogni a két pici ujjammal (hüvelyk- és mutatóujj) és be tudom tenni a számba. Igaz, hogy nem mindig sikerül elszakadnom a falattól. De akkor a Mamim segít.

Első fog

Kinőtt az első fogam. Alul, középen, a jobb oldalon. Igaz csak egy kis recés csík. :o) Megnyugodhat az Apukám, hogy nem kell fogsort készítetni Nekem.

Tizenkilencedik élménybeszámoló

Egy kicsit megkésve, de újra írok Nektek egy kicsit a hetemről.
Az az igazság, hogy azzal, hogy végre beköszöntött a jó idő, nagyon egyformák lettek a napok. A Mamival sétálunk sokat a városban. Ha a belvárosba megyünk, akkor ott szoktuk nézni a kirakatokat vagy bemegyünk a postára és elintézzük a levelezésünket, befizetjük a csekkeket vagy a Mami eszik egy fagyit, amit én is szeretnék megkóstolni, de a Mami azt mondta, hogy én még olyat nem ehetek, mert nagyon hideg. De ha már nagyobb leszek, akkor az Apu biztos fog nekem venni nyáron fagyit. Legalábbis nagyon remélem. :o) A postán nagyon sok ember szokott lenni. Állandóan néznek és gügyörésznek nekem, mintha valami bolond lennék és nem érteném a szép beszédet. De van aki nagyon aranyosan mosoly rám és akkor én is visszavigyorgok rá a fogatlan mosolyommal. Mert nekem még nincsen fogam. De a Mami azt mondta, hogy most még örül neki, hogy nem nőttek ki. S nem maradok le semmiről sem. A kirakat nézelődés is érdekes dolog. Mert a fény üveg mögött sok-sok színes dolog van. S az üvegben még láthatom is magamat, ha akarom. Csak az a baj, hogy a mózesből annyira nem látok ki csak, ha nagyon kitámasztom magamat a karjaimmal. De a Mami azt mondta, hogy az nagyon veszélyes és ezért lassan most már jó lenne, ha az Apu segítene neki a sportkocsi összeszerelésébe. Pontosabban csak egy valamiben kellene a segítsége, mert oda férfi erő kellene. Végülis lehet, hogy én is tudnék segíteni, mert én is erős férfi vagyok. Vagy csak leszek? :o)
Szoktunk még a tóhoz is menni. Madarakat még mindig nem láttam, mert mindig elalszom mire odaérünk. De talán majd, ha ez a sportkocsi elkészül, akkor ébren tudok majd maradni és akkor látni fogom én is. Pedig mondta a Mami, hogy vannak most már kiskacsák is. Állítólag olyan picik, mint amilyen pici én vagyok. És még pelyhes a tolluk. Nagyon kíváncsi vagyok rájuk. De milyen lehet az a pelyhes? Azt mondta erre a Mami, hogy olyan finom lehet őket megérinteni, mint amilyen az én bőröm. Hát én ezt nem tudom.
S képzeljétek el a héten már ettem valami almát. Csak pár kanállal kaptam eddig, de nagyon ízlik. Nagyon finom. S azért is jó enni, mert az almán ahogy nyammogok valami lé is jön ki, ami kifolyik a számon és ettől minden tiszta almalé lesz, s ragad. :o) De a másik ami nagyon tetszik, az a kanál, amivel a Mami etet. Próbálom mindig megfogni, de eddig nem sok sikerrel jártam. Talán majd a következő héten. Szurkoljatok Nekem!

Tizennyolcadik élménybeszámoló

Megint itt vagyok! Most, hogy egy hete itthon vagyok, meg kell szoknom mindent újra. De általában a napok ugyanúgy telnek, mint eddig. Ha jó az idő akkor megyünk sokat sétálni, ha nem jó, akkor a szobámban a járókában levegőzöm a játékaim és barátaim társaságában. Itt sokall tágasabb a terület és közben tudok „jönni-menni” és nem kell egy helyben feküdnöm, majdhogynem mozdulatlanul a mózesben.

A forgást azóta is produkálom a hasamról a hátamra és napról-napra egyre ügyesebb vagyok és egyre gyorsabban is megy. De még nem mutatom meg senkinek sem, hogy hogyan csinálom. Ez legyen továbbra is az én titkom. :o)

Ezen a héten három új dolog is történt velem.
Első, hogy már elalszom úgyis, hogy az oldalamon fekszem és Breki barátomat ölelgettem, pontosabban majdnem megfojtom. De nem panaszkodott, mert tud levegőt venni biztos a bőrén keresztül is. Meg szeret engem nagyon.

Második, hogy kedd óta folyamatosan megy a hátamról a hasamra fordulás. Nem mindig megy zökkenőmentesen, mert a kezem rossz helyre kerül – magam alá – és akkor nem tudok fordulni. Szóval ezt gyakorlatsort még kell egy kicsit csiszolni, hogy olajozottan menjen, mert akkor a Mami nem is kell majd ahhoz, hogy megfordítson, amikor már elfáradtam a játék közben és szeretnék aludni. De amikor elfáradok, akkor nem mindig jön ez össze nekem, így még kell a Mami segítségét kérnem.

S a harmadik dolog volt a legnagyobb. A Mamival és az Apuval voltam vérvételen. Először a Mamitól vettek vért, majd tőlem. Nagyon félt az Apu, hogy hogyan fogom viselni, mert a Mami is, meg az Apu is fél a vérvételtől. Az Apu még jobban, mint a Mami mostanában. Nem is érti senki, hogy akkor hogyan lett orvos. De azt mondja, hogy más kiírni másnak és más dolog, amikor neki írják ki. Na de ez a blog rólam szól így vissza is térek az eredeti mondanivalómhoz. A Mami ölébe vett és jön két néni. Az egyik megfogta a bal kezem a másik meg megszúrta a kézfejemet. Akkor sírtam egy kicsit, de utána már nem. Csak néztem, hogy mi történik és mosolyogtam mindenkire. S képzeljétek el három képcsővel vettek le tőlem. Az nagyon sok szerintem. S szerinted?

Tizenhetedik élménybeszámoló

Na újra itthon vagyok!
Azt elfelejtettem leírni, hogy még Budapesten az oldalamra fordultam és úgy nézelődtem az ágyamban. Sajnos sokáig még nem tudtam úgy maradni, mivel a fenekem visszahúzott.
Itthon semmi sem változott. Mondta is a Mami, hogy nem jött egy kis angyal, aki takarított volna helyette. De azért a Mami nagyon vidám volt, mert vasárnap kapott tőlem virágot Mama napra. Kapott egy szál lila virágot még Budapesten, amit a popsimra tett egy kedves "megbízottam". S kapott Nyíregyházán egy tulipán csokrot, amit egy másik megbízottam segítségével intéztem. Nagyon boldog volt a Mami, mert azt mondta, hogy életében ez a első május első vasárnapja, amikor őt is ünneplik.
A héten megint voltam a tónál, még pedig kétszer. Madarat egyszer sem láttam. Azért, mert az első alkalommal nagyon gyorsan elaludtam. A másodiknál pedig elszálltak és nem várták meg, hogy a Mami a hasamra fordítson a mózesben. Pedig most direkt nem is aludtam el, hogy végre láthassam a madarakat. Majd legközelebb. De ez az újfajta utazás a mózesben jóban tetszik sokkal. Mert őszintén már nagyon untam mindig a kék eget nézni. Így elkezdtem a babakocsiban található összes madzagot húzogatni és rágcsálni. Gondoltam, hogy a Mami rájön, hogy unatkozom. De nem jött rá azonnal. Csak akkor, amikor próbáltam megfordulni a kocsiban. De ehhez nagyon kicsi a hely. Biztos a Mami megsajnált és ezért megfordított. Hát végül elértem a célomat. :o) Így mindent látok. Látom az embereket, meg a tájat, meg mindent. Az utcán meg mindenki megbámul minket. Mert csak azt látják, hogy egy kék szempár vagy egy egész arc nézelődik kifelé. Ha pedig elfáradok, akkor leteszem a fejemet a pelenkámra és beveszem a hüvelyk ujjamat és már alszom is. Aztán amikor felébredek kinézek, hogy merre járunk. Van, hogy csak az erkélyünkön ébredek fel. S olyankor a kertben álló autókat nézem meg magamnak.
Írtam az elején, hogy Budapesten az oldalamra fordultam, de nem maradtam úgy sokáig. De most már a héten így is aludtam. A Maminak sajnos nem sikerült lefényképeznie, mert mire bekapcsolt a gép felébredtem. Huncut módon rámosolyogtam a Mamira és a hátámra visszagurultam. Így csak elmesélni tudom, hogy az oldalamon feküdtem, a lábaimat felhúztam és a béka barátomat ölelgettem és számban volt az ujjam.
Múlt héten még csak a hasamról fordultam a hátamra egyszer-egyszer. A héten már a hátamról is fordultam a hasamra. De a Maminak és az Apunak nem árulom el, hogy hogyan csinálom. S nem is mutatom meg nekik. Ez legyen az én titkom. :o) Pedig a Mami próbálja meglesni, de mindig olyankor csinálom, amikor nem látja, mert nincs a szobában vagy éppen elfordul.
Lehet, hogy a jövő héten elárulom neki vagy Neked!
Erre még alszom párat. :o)

Tizenhatodik élménybeszámoló

Ahogy a múlt heti élménybeszámolóban jeleztem a Mami teljes izgalomban van, hogy mehet haza. Így a hét első két napja azzal telt, hogy mit kell vinni magunkkal. Így én csak néztem ahogy a Mami rohangál össze-vissza és pakol ki-be a szekrényemből. Szóval ezen én csak nevetni tudtam. A Mami csak arra figyelt fel, hogy kacarászom a játszószőnyegemen. Annyira tetszett neki, hogy azóta állandóan azt szeretnék, hogy kacagjak. De a Mami meg is tesz mindent azért, hogy vigyorogjak. Simogatja a talpam, simogat a békámmal, tornáztatja a lábam stb. Hát így nagyon nehéz lenne megállni, hogy ne mosolyogjak állandóan. Mondtam is a Maminak, hogy ez nem ér. Valamit muszáj lesz kitalálnom, hogy ne tudjon mindig megnevetetni.
Hát aztán a nagy pakolászások után szerdán délben el is indultunk. Az Apu nagyon izgult, hogy mi lesz velem majd a Nagypapiéknál. Hogy fogom magam érezni? Hol fogok aludni? Mit fogok csinálni? stb. Én nem is értem ezt az egész izgalmat. Biztos, hogy a Nagypapiék felkészültek az érkezésemre. Szóval délben elindultunk a kocsival. Egy óráig nagyon tetszett ez az egész kocsikázás, de nagyon álmos lettem és abban a kocsiülésben nem olyan egyszerű az az alvás. Így két-három perc üvöltés után elaludtam miután megtaláltam az ujjamat. Aludtam is a Nagymami lakásáig. Ott ettem egy kicsit, majd elmentünk sétálni az Apuval, míg a Mami elment a fodrászhoz. Mi az a fodrász? Mindegy. Az biztos, hogy a Mamit egy teljesen új hajjal láttam újra. Elsőre nem is ismertem meg. Tudtam, hogy láttam már valahol, csak azt nem tudtam, hogy hol. De a hangját rögtön megismertem. Megint ettem és indultunk is már a Nagypapiékhoz.
A Nagypapiék nagyon örültek nekem. Kaptam külön szobát, ágyat, kádat. Kaptam új játékokat is. Elefántos kendőt, figurát, takarót, karikás játékot és előkét is. És a békás barátomhoz hasonló kis mamuszt is. Hát az első nap nagyon gyorsan telt el. Ahogy a többi is. Mindenki napról napra egyre fáradtabb lett, én meg egyre kipihentebb. Mint kiderült senki nem hitte el, hogy én estétől reggelig alszom. S amikor reggel felébredek akkor sem kiabálok, hanem nézelődöm és beszélgetek a játékaimmal, s várom a Mamit. Szóval mindenki azt várta, hogy majd éjszaka kiabálok, ezért nem aludt éjszaka senki, csak én. :o)
Volt néhány látogatóm is. Csütörtökön jött a Nagymami. Pénteken a Rami, majd a Mami barátnője a Szandra, s a Mami gyerekorvosa, a Brunner. Hát az orvos nagyon szimpatikus volt nekem. Elmeséltem neki mindent, hogy eddig mi történt velem. S mosolyogtam rá és még a kezét is meg fogtam. Azt mondta, hogy nagyon kis érdeklődő vagyok. S hogy nagyon erős vagyok. S óriási nagy talpam van. Összefoglalva szerinte nagyon aranyos vagyok, ő pedig sokkal szimpatikusabb nekem, mint a nyíregyházi orvosom. Szóval megtartom. :o) Szombaton jött a Dédi. Vasárnap pedig hazajöttünk. Az út ugyanolyan volt, mint Budapest felé. Most is végig aludtam majdnem az egész utat.
Sajnos is, meg nem is, nagyon gyorsan eltelt ez az öt nap. Sok minden történt velem, de ez nem is baj, mert lassan már nagy leszek és mindennel meg kell ismerkednem.
Remélem, hogy nemsokára megint mehetek Budapestre!
U.i.: Laláról nem is írtam semmit. Lalából nem sokat láttam. Csak annyit, hogy vörös és egy nagy fekete orra van, amivel szaglászik. De nem ugatott és nem is nyalt meg, amitől az Apu annyira félt.

Tizenötödik élményneszámoló

Hát újabb hét telt el. (igazából kettő, de múlt héten nem tudtam írni. De most mindent bepótolok. :o))

Jól kezdődött a hét. Az Apu hetek óta azt várta, hogy mikor fogok megfordulni. Hát hétfőn ezt megtettem többször is. A hasamról a hátamra fordult. Nagyon tetszik nekem ez a mozgássor. Veszek egy nagy lendületet és már el is indulok. De nagyon fárasztó ez a forgás. Ha elfáradok egy kicsit, akkor megpihenek a járóka végében. Egy gondom szokott csak lenni ezzel a forgással. Néha nem tudom, hogy hol is vagyok. De az Apu már azt szeretné, ha a hátamról a hasamra is fordulnék. De az még nehezebb, mert a kezemet nem mindig tudom magam alól kihúzni. Meg nehezebb a lendületet is venni. De ezt is fogom majd gyakorolni.

Kedden a Mamiék elvittek valami doktor nénihez, aki egy sötét szobában vizsgált és egy képernyőt nézegetett közben. A vizsgálat sokáig tartott. Az elején még tetszett, hogy ennyi nő van körülöttem, de amikor ketten lefogtak és a doktor néni pedig valami hideg tárgyat nyomott az odalamhoz és nem tudtam mozogni azt már nem bírtam, ki szó nélkül. Hangosan kiabáltam és próbáltam mozogni, de nem ment. Azt mondta a doktor néni, hogy nagyon erős vagyok, mert alig tudta mozgatni a lábam, mert nem engedtem neki. Azt csak a Maminak engedem. Vele szoktam esténként tornázni és olyan jókat nevetgélni közben.

A hét többi része a szokásos mederben folyt. Voltunk sokat sétálni, de madarakat most nem mentünk nézni. Inkább a belvárosban gyönyörködtünk a Mamival és készültünk valami hazamenésre. Nem tudom mi lehet az, de a Mami teljes be volt indulva. Azt mondta, hogy biztos nagyon jól fogom magam érezni és ha jó idő lesz, akkor a járókát kirakják nekem a kertbe és akkor ott lehet egész nap. S majd szép színem lesz. S hogy meg fogok ismerkedni egy új családtaggal, akinek négy lába van és nagy vörös bundája. Hát kíváncsi vagyok már rá nagyon. S már alig kell párat aludnom és már utazunk is. Főleg ez az utazás érdekel engem nagyon. Mert a Mami szerint amikor a hasában voltam akkor izegtem-mozogtam a hasában.

Még egy fontos dolog történt velem a héten. Vasárnap utaztam egy kicsit autóval. Az Apu elvitt minket a Sóstóhoz. S itt sétáltunk hármasban. Itt nem voltak madarak, de a parton egy bácsi fogott egy halat. Szegényt az Apu nagyon sajnálta, mert csak tátogott amikor a bácsi kiszedte a vízből. Azt mondta az Apu, hogy a hal a vízben él és idekinn nem tud levegőt venni rendesen. Utána megmutatta az Apu, hogy hol van az Állatkert ahova majd nyár végén fogunk jönni és megnézni az állatokat.

Tizennegyedik élménybeszámoló

Hát újra eltelt egy hét. Olyan gyorsan mennek ezek a napok.
Ahogy ígértem, beszámolok a hétfői napomról. A Mami elhatározta, hogy hétfőn elmegyünk az Apuval hármasba vásárolgatni. Azt tervezte, hogy elmegyünk a gyógyszertárba, C&A-ba, DM-be, Brendonba és a Tescoba. Hát ebből nem sikerült mindenhova eljutnunk, mert nagyon elfáradtam és hazaszerettem volna menni az új járókámba aludni. Így a Tescoba már nem mentünk. De ott már úgy is voltam. S nem tetszett, mert a lámpák nagyon messze vannak a fejem felett és nem olyan szép fényesek, mint az otthoniak.
A Mami szépen felöltöztetett. Farmernadrágot és macis pulóvert vettem fel, meg egy szép kék kabátot. Beültünk a kocsiba és autóztunk valami bevásárlóközpontba. Itt a Mami elküldte az Aput a gyógyszertárba amíg mi bementünk a DM-be. Ez olyan bolt ahol sok mindent lehet, kapni, ami kell egy háztartásba. Aztán mentünk a C&A-ba. Itt ruhát lehet kapni, a törpéktől a felnőttekig. S itt vett nekem a Mami egy sötétkék tavaszi dzsekit. Hát nagyon jól áll nekem. Végülis nekem minden ruha jól áll. :o) Utána átmentünk a Brendonba. Ez egy babaáruház. Nem babákat, hanem a babáknak való dolgokat lehet venni. Mami itt tavaszi sapkát keresett nekem, mert most már talán itt lesz a tavasz és akkor nem adhatja rám a téli sapkákat, mert azok melegek. De itt meg is untam az egész vásárlást, s elkezdtem sírni. Így az Apu ki is jelentette, hogy akkor menjünk haza, mert biztos álmos vagyok, s majd ő elmegy egyedül abba a Tescoba. Hát nagyon elfáradtam az biztos. Mire hazaértünk el is aludtam a kocsiban, majd otthon a járókában is. Így majdhogynem az egész napot alvással és evéssel töltöttem.
A következő napok a szokásos menetrendben folytatódtak. Ha jó idő volt, akkor mentünk sétálni vagy a városba vagy a tóhoz. Ha esett, akkor csak a szobában kaptam a friss levegőt, miközben játszottam vagy aludtam. Én azt is szeretem, mert a járókában mindig találok valami újdonságot.
Csütörtökön pedig a Sárával - a szomszéd kislánnyal - plázába mentünk. Meglátogattuk az új bevásárlóközpontot (Korzó), ami szerdán nyílt. Hát nekem annyira nem tetszik. Nagyon meleg van az épületben és még melegebb van a boltokban. A zene nagyon hangos mindenhol és nem is olyan ami hallgatható. Nem is értem, hogy ezt a bolt dolgozói hogyan viselik megsüketülés nélkül. Egy dolog tetszik csak. Nagyon szép nagy fényes dolgok vannak a plafonon. Egyik fényesebb és szebb, mint a másik. De itt is sajnos nagyon messze vannak tőlem. Pedig olyan jó lenne csak egy kicsit megfogni. Még nem is harapnám meg, ígérem. De ezt a plázázást nem szeretem. Unalmas. Mondta is a Mami, hogy ráütöttem és nem az Apura. S képzeljétek el, megígértem a Maminak, hogy nem árulom el, hogy hol voltunk délután és hogy van benne olyan bolt, ami az Apu kedvence. Mert még a végén azt mondja, hogy nem megyünk haza Budapestre. Mi az a Budapest egyébként? A Mami azt mondta, hogy voltam már ott többször, csak akkor még az ő pocakjában voltam. Hát már nagyon kíváncsi vagyok rá.
Pénteken itt volt megint az orvos és megkaptam az utolsó oltásomat a három részes sorozatból. Mami szerint ezt viseltem az eddigiek közül a legjobban talán azért, mert már tudtam, hogy mi vár rám. S ezután is nagyon jól voltam. Nem lázasodtam be és nem lettem bányadtabb sem.
S vasárnap pedig megismerkedtem a dédnagyszüleimmel. A Mami nagyon várta már őket, mert nagyon régen találkozott velük. Nagyon szimpatikusak. Mind a kettőjük visel üveget a szeme előtt. S ugye azt én nagyon szeretem, mint a plafonon a világító fényeket. S a dédnagymamámmal még beszélgettem is. Neki nem panaszkodtam, hanem elmeséltem, hogy mik vannak a járókában és hogy mi mindent történt velem eddig. S megmutattam neki a legszebb mosolyomat is. Sajnos nem sokáig maradtak, mert mire felébredtem már nem voltak itt. Szeretnék megint találkozni velük, mert akkor folytatnám az élménybeszámolómat és bemutatnám neki az új barátomat, akivel a hét elején barátkoztunk össze.
Elárulok egy titkot. Amikor a Mami nem látja, akkor össze szoktam harapdálni. De nem panaszkodik. Pedig a Mami azt mondta, hogy nem szabad, mert fáj neki. Akkor miért nem szól? Biztos azért mert utána adok neki nyálas puszit és megbocsát nekem. :o)
S az Apu is meg tudta Sára apukájától, hogy hol jártunk és hogy milyen boltok vannak az új üzletközpontban. Remélem ettől még megyünk Budapestre.

Tizenharmadik élménybeszámoló

Hát egy napot késtem az élménybeszámolóm megírásával, mert a tegnapi napom nagyon sűrű és fárasztó volt. De azt majd csak a jövő héten írom meg. Addig mindenki várhatja tűkön ülve, hogy mi történhetett velem hétfőn. :o)
Először is köszönöm szépen a sok köszöntést! Betöltöttem vasárnap a négy hónapot. Hát még a nap is kisütött a kedvemért. :o) S Mamival elmentünk sétálni. Megint elmentünk a tóhoz madarakat nézni, de én megint elaludtam mire odaértünk. Szerintem ott van valami altatópor a levegőben, hogy én ne tudjam megnézni a madarakat.
Az új járóka egyre jobban tetszik nekem, mert az oldalán rengeteg színes figura van, amiket még ráncigálni is lehet és némelyik csörög is. A Mami mondta, hogy egy vár története van rajta. Van ott királyfi, királylány, sárkány, ló, vár és egy macikirály. Nekem a legjobban az ablak mögé bújt sárkány tetszik. Olyan barátságos. S most már nagyon jókat tudok benne aludni is. S rájöttem, hogy hogyan lehet elmászni egy másik sarokba, mint ahova a Mamim letesz engem. Így a Mamit mindig meg tudom lepni, hogy éppen hol talál meg.
Egyre többet beszélek és most már sokszor sikítozom is, mert nagyon tetszik a hangom. S néha még nevetni is sikerül úgy, hogy hang is jön ki a számon, de ez nem mindig megy még. De gyakorolni fogok, hogy állandóan lehessen a hangomat hallani. Így legalább az Apu nyugodt lesz majd, mert tudja, hogy jól vagyok.
A járókában töltöm az egész napomat, csak este megyek az ágyba aludni. Így a Mami a járókába tett be nekem különböző játékokat. Azokkal is próbálok beszélni, de ők nem válaszolnak. Van ott egy pingvin, aminek nagyon jó a mancsát harapdálni, de nem mindig sikerül úgy fogni, így néha az orrát rágcsálom. Az se rossz, de az szőrös és az Apu nem örül, hogy azt eszem. Aztán ott van a Katica Matrica, aminek azért ez a neve, mert ráfeküdtem és így még laposabb lett. Nagyon tetszik ez a név, mert olyan jól csilingel, ahogy kimondja a Mami a nevét. Ő valami sípoló hangot is kiad magából. Ő a játszószőnyegem egy állata, de a Mami levette nekem, mert egy kicsit átszerkesztette a rendszert, hogy elérjem rajta a lelógó dolgokat. Szoktam a játszószőnyegen is lenni. Ott a legjobban a kulcscsomót szeretem, mert jól zörög. Egyre jobban el tudom kapni és akkor cibálom össze-vissza. Mondta is az Apu a Mamimnak, hogy magamra fogom borítani az egész állványt. De azért annyira még nem vagyok erős, de majd leszek. Edzek mindennap. A játékok mellett megtaláltam a kezemet is. Legalábbis a Mami azt mondta, hogy amivel meg fogom a tágyakat az a két kezem. Hát én nem tudom, de nagyon érdekes mert a kis nyúlványokat be tudom hajlítani, meg kinyújtani és ha nyúlok valamifelé - és elérem -, akkor meg tudom tapogatni. De az Apu annak örül, hogy lassan kezdem a lábamat is felfedezni. Az nem tudom mi, de talán majd az is kiderül, hogy az mire jó.
Volt a védőnéni pénteken nálunk. Végre nem aludtam, így jobban meg tudtam nézni. Hát nekem annyira nem szimpatikus. Így nem is mosolyogtam rá. Azt mondta a Mami, hogy megint butaságokat beszélt. Állandóan valami vérvételről beszél. Az Apu mondta, hogy szerinte felesleges, de majd megkérdezi az orvosomat jövő héten, hogy ő erről mit gondol. Most minek jön az orvos? Na mindegy. Ki fog derülni úgyis lassan. A védőnénim most jól megtornáztatott. Megmutatta a Maminak, hogy milyen gyakorlatokat végeztessen velem. Valami üléssel kapcsolatosat, meg a forgással kapcsolatosat, meg valami kúszással kapcsolatosat. Az első kettőt szépen megcsináltam többször is, de a kúszásos nem tetszett. Mondta ezért a védőnő, hogy ezt többször kellene, mert ez nem jó így. Erre mondta a Mami, hogy mióta megszülettem azóta kúszok az ágyban. Mert soha nem tudok egy helyben megmaradni. Állandóan mozgásba vagyok, mint egy sajtkukac. De a védőnéni azzal meg volt elégedve, ahogy a hasamon fekszem és emelem a fejemet és tartom jó sokáig.
Hát körülbelül ennyi történt velem az előző héten.