Tizenötödik élményneszámoló

Hát újabb hét telt el. (igazából kettő, de múlt héten nem tudtam írni. De most mindent bepótolok. :o))

Jól kezdődött a hét. Az Apu hetek óta azt várta, hogy mikor fogok megfordulni. Hát hétfőn ezt megtettem többször is. A hasamról a hátamra fordult. Nagyon tetszik nekem ez a mozgássor. Veszek egy nagy lendületet és már el is indulok. De nagyon fárasztó ez a forgás. Ha elfáradok egy kicsit, akkor megpihenek a járóka végében. Egy gondom szokott csak lenni ezzel a forgással. Néha nem tudom, hogy hol is vagyok. De az Apu már azt szeretné, ha a hátamról a hasamra is fordulnék. De az még nehezebb, mert a kezemet nem mindig tudom magam alól kihúzni. Meg nehezebb a lendületet is venni. De ezt is fogom majd gyakorolni.

Kedden a Mamiék elvittek valami doktor nénihez, aki egy sötét szobában vizsgált és egy képernyőt nézegetett közben. A vizsgálat sokáig tartott. Az elején még tetszett, hogy ennyi nő van körülöttem, de amikor ketten lefogtak és a doktor néni pedig valami hideg tárgyat nyomott az odalamhoz és nem tudtam mozogni azt már nem bírtam, ki szó nélkül. Hangosan kiabáltam és próbáltam mozogni, de nem ment. Azt mondta a doktor néni, hogy nagyon erős vagyok, mert alig tudta mozgatni a lábam, mert nem engedtem neki. Azt csak a Maminak engedem. Vele szoktam esténként tornázni és olyan jókat nevetgélni közben.

A hét többi része a szokásos mederben folyt. Voltunk sokat sétálni, de madarakat most nem mentünk nézni. Inkább a belvárosban gyönyörködtünk a Mamival és készültünk valami hazamenésre. Nem tudom mi lehet az, de a Mami teljes be volt indulva. Azt mondta, hogy biztos nagyon jól fogom magam érezni és ha jó idő lesz, akkor a járókát kirakják nekem a kertbe és akkor ott lehet egész nap. S majd szép színem lesz. S hogy meg fogok ismerkedni egy új családtaggal, akinek négy lába van és nagy vörös bundája. Hát kíváncsi vagyok már rá nagyon. S már alig kell párat aludnom és már utazunk is. Főleg ez az utazás érdekel engem nagyon. Mert a Mami szerint amikor a hasában voltam akkor izegtem-mozogtam a hasában.

Még egy fontos dolog történt velem a héten. Vasárnap utaztam egy kicsit autóval. Az Apu elvitt minket a Sóstóhoz. S itt sétáltunk hármasban. Itt nem voltak madarak, de a parton egy bácsi fogott egy halat. Szegényt az Apu nagyon sajnálta, mert csak tátogott amikor a bácsi kiszedte a vízből. Azt mondta az Apu, hogy a hal a vízben él és idekinn nem tud levegőt venni rendesen. Utána megmutatta az Apu, hogy hol van az Állatkert ahova majd nyár végén fogunk jönni és megnézni az állatokat.