Második élménybeszámoló

Kedves Látogató!
Először szeretném megköszönni Mindenkinek a sok-sok pozitív visszajelzést!
Hát az elmúlt egy hétben néhány dolog történt Velem.
Egyre kevesebbet alszom napközben. De próbálom elfoglalni magamat, hogy Anyu tudja a dolgát végezni. De azért néha jelzem neki, hogy itt vagyok, nehogy elfelejtse :o).
A Nyuszi mellé kaptam egy másik barátot, egy macit. Nagyon szép színes. Őt Apu nyerte Nekem, amikor még Anyu hasában voltam. Mesélte, hogy nagyon sok és érdekes feladatot kellett ezért csinálnia. De azt mondta, hogy megérte. A macival még nem ismerkedtem meg közelebbről, de azért szemmel tartom, nehogy elmenjen valahová.
A pelenkázást már néha jobban viselem, aminek Anyuék nagyon örülnek. Mert azt mondják, hogy így azért könnyebb, hogy nem hátráltatom őket. S rájöttem, hogy így hamarabb is kapok enni, s hát ez a legfontosabb. Mert enni azért nagyon szeretek, mint Apu.
Tegnap utaztam megint. Nagyon jó volt. Olyan jót aludtam. Elringatott a kocsi és a 4-es út "sima" talaja. Szóval tegnap Debrecenben voltam a 6 hetes kontrollon. A váróban még volt másik két kisfiú is. Ők nagyon sírtak és felébresztettek. Így gondoltam, hogy akkor én is megmutattom, hogy Nekem is van hangom. Így kánonban sírtunk hárman. De én gyorsan befejeztem, mert Anyu felvett és sétált velem egy kicsit. Szerencsére gyorsan behívtak Bennünket, mert Apu is orvos és így soron kívül be lehetett menni. Megint találkoztam azzal a kedves doktor bácsival, aki az első nap vizsgálgatott a kórházban. Meghallgatta a szívemet, megnyomkodta a hasamat. Utána megmutatta Anyuéknak, hogy fürdetés előtt majd milyen tornamutatványokat kell majd csinálni Velem. Anyuék segítségével majd kell felülnöm, hasra fektetve kúsznom (hát ezt állandóan művelem, ezt márt nem kell gyakorolni), aztán a pelenkázón lépkednem kell és legvégül súlyzózniuk kell Anyuéknak Velem. Hát ez annyira nem tetszett, de azért nem sírtam. Utána megmértek. 4460 gramm súyú, 57 cm hosszú vagyok. A fejem 39 cm-es, a mellkasom pedig 38 cm-es. Hát jó sokat nőttem. De azt mondta a doktor bácsi, hogy ez az én feladatom.
Utána Anyu ment vizsgálatra. Akkor már nagyon sírtam, mert sokat kellett várni rá és én már szerettem volna hazamenni. De jött két néni és azt mondták, hogy nagyon szép vagyok. Egyikük szerint tiszta Apu vagyok, a másik szerint pedig tiszta Anyu. Hát jól össze tudják zavarni a baba fejét. Utána Anyu is gyorsan megjött és el is indultunk haza. Az úton megint jött aludtam. Csak egyszer sírtam, mert nagyon zavart a csuklás. Na hát ebben biztos, hogy Anyura ütöttem.
S képzeljétek este még a babakocsim is megérkezett. Én még nem láttam, de Anyuék már összeszerelték. Mondta is az Apu, hogy remélem fiam, hogy az én eszemet örökölted, de Anyu logikai érzékét.
Az este a szokásos menetben folyt. Anyu beolajozott és a szokásos csütörtök esti mérést is megejtettük. Itthon már 4490 gramm voltam, így ezen a héten 250 grammot híztam. De továbbra sem látszik rajtam, mert a hasam nem nő. Kötelező figyelni erre, mert szeretném a nagybácsit követni a pályán. A doktor bácsi is azt mondta, hogy focista leszek, mert a vizsgáló asztalon lévő játékok közül csak a piros labda tetszett Nekem a legjobban. A mérés utána Apu megfürdetett és felöltöztetett. S utána jött az este csúcspontja, megvacsoráztam, majd lefeküdtem aludni.

Első élménybeszámoló

Kedves Látogató!
2007. december 13-án 8.55 perckor, 51 cm hosszúsággal és 3670 gramm súllyal, hosszú, szőkés-barna hajjal és sötét kék szemmel születtem meg Debrecenben. Az első perctől kezdve, mint egy sajtkukac izegtem-mozogtam. Egy hétig a kórházban kellett maradni. Ezalatt napról-napra csak fogytam. Pedig sokat ettem. De az Apu szerint a hideg szoba és sok trauma miatt az energiámat nem a hízásra fordítottam. Így az egy hét alatt 340 grammot fogytam. Így a szüleim úgy döntöttek, hogy haza is visznek, mert féltek, hogy a végén még teljesen elfogyok.
Hogy kire hasonlítok? Hát ez egy nagyon érdekes kérdés. Valaki azt mondja, hogy tiszta Apu. Más, hogy tiszta Anyu. Anyu szerint mind a kettőjükre egy kicsit.
2007. december 20-án mentünk haza és akkor 3330 gramm súlyú voltam.
A pelenkázást nem szeretem, de öltözni nagyon szeretek.
Az azóta eltelt négy hétben sok minden történt velem.
Először is hízok és növök folyamatosan. Az első héten 200 grammot, a másodikon 280 grammot, a harmadikon 220 grammot és a negyediken 210 grammot híztam. Így most már 4240 gramm vagyok. S már 56 centi hosszúnak mértek Anyuék. Így a ruhákba hosszába pont beleférek, de széltében még ladikázom. Azaz hasat nem növesztek, már most vigyázok a vonalaimra. A védőnő szerint hosszú kisfiú leszek, mint az Apu.
Másodszor a hajam elkezdett szökülni és még nem hullott ki. A szemöldököm viszont még nagyon szőke, de a szempillám kezd barnulni. A szemem pedig egyre kékebb és egyre nagyobb.
Harmadszor a kedzeti állandó evés-alvás ritmust felváltottam a kevesebb alvásra és több nézelődésre. De az evés megmaradt az állandó programok között.
Negyedszer a pelenkázást még mindig nem szeretem. Az Apu szomorú is, mert nagyon sírok ilyenkor és ő pedig nagyon sajnál engem emiatt. De azért van, hogy nem sírok. Ilyenkor megnézem, hogy mi van a pelenkázón. Nagyon tetszik a bébiőr kék fénye és a foltos nyuszival is szoktam beszélgetni. Próbálom őt megfogni, de ez nem mindig sikerül. De ha elérem, akkor szeretném megkóstolgatni, de Anyu azt mondta, hogy a Nyuszi ennek nem örülne. Ezért - eddig - még nem haraptam meg.
Éjszaka alszom és hagyom Anyuékat is aludni, de azért egyszer felébresztem őket, hogy egyek.
Mivel a babakocsim még nem érkezett meg, így csak az erkélyt láttam a nagyvilágból. De nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen lehet kinn. Ezért várom, hogy megérkezzen. Azt ígérték, hogy jövő héten már itt lesz. S akkor Anyuval, meg a szomszédban lakó kislánnyal, Sárikával mehetek majd sétálni.
Hát igen a szomszédban lakik Sárika. Ő öt héttel hamarabb született. Még nem találkoztam vele személyesen, de a hangját már hallottam. Szoktunk egymással beszélgetni a falakon keresztül. És én úgy szoktam feküdni a kiságyba, hogy az ő szobája felé fordulok.