2009. május 31., vasárnap

Budapest, Budapest, de csodás!

Hát hazajöttem. Pontosabban jöttünk. Nagyon szeretek a nagyszüleimhez menni. Van egy óriási nagy házuk, nagy kerttel. Nagyon jó ott "sétálni". Csak egy dolog zavar a kertben, de az nagyon. A fű. Minek? Nem tetszik. Szegény Mami nem érti, hogy miért nem teszem le a kezemet a fűbe. Vagy ha mezítláb vagyok, miért megyek inkább a tűzforró kővön. Igazából nem árulom el neki. Azt azért megállapítottam, hogy minden kertben más a fű. De azért van előnye is a kertnek. Lehet egy nagyon hosszú, vékony valamivel vízet locsolni. Engem ez a víz érdekel nagyon. Hogy az honnan jön? Hogy miért változik a hőfoka? Hogy hogyan lehet változtatni a sebességét? De mivel én még kicsi vagyok, így ezt nem értem. Plusz nehéz is nekem ezt a csövet cipelni és tartani. Ezért kaptam egy kis locsolókannát. Egyszer kellett csak meglesnem, hogy honnan tudok bele vízet szerezni. Azóta odajárok állandóan. Mert a virágokat, bokrokat - Nagypapival a cipőmet :o) - kell locsolni. S mivel kicsi a locsoló kannám, így sokat kell fordulnom. De nem baj. Mert nagyon tetszik nekem ez kanna feltöltés.
Most hogy már egyre biztonságosabban megyek - család szerint futok, mintha késésben lennék a fontos randimról egy szép lánnyal - úgy, hogy fogom valakinek egy, azaz egy ujját, azóta állandóan sétálni szeretnék kinn a szabadban. A család viszont nagyon fáradt ettől. Ezért úgy gondolták, hogy azzal, hogy nincs cipő rajtam - meg rajtuk -, meggátolnak a sétálásban. De amikor mondják, hogy nincs meg a cipő, akkor megkeresem mindenki cipőjét. :o) S ilyenkor nagyon jót nevetnek.
S képzeljétek kaptam egy békás fürdőnadrágot. Szombaton gyorsan ki is próbáltam egy lavór vízben. Alig lehetett kivenni a vízből. Ahogy kijöttem, vissza is mentem. S kaptam még egy hintaágyat is. Nagyon szép színe van. S nagyon jó benne hintázni. Pontosan két percig. Utána már unalmas. :o) S kaptam egy homokozót is. Mert amikor voltunk a bölcsödében nyílt napon, akkor a homokozó nagyon megtetszett nekem. A homokót nem dobáltam, mert azt nem szabad. De azt megállapítottam, hogy nagyon érdekes fogása van ennek a homoknak. Igaz, hogy homokot mire kaptam a homokozóba, addigra rossz idő lett. Így azt mondta a Mami, hogy majd legközelebb homokozunk is. Addigra Nagypapi is eldöntheti, hogy hol engedélyezi nekem a homokozó felállítását.
Találkoztam a Gabival és a Diával. Képzeljétek, a Dia lenyelt - szerintem - egy labdát, ami a hasánál elakadt. De valami kisebb labdát. De azt mondják, hogy az az én lány unokatestvérem lesz. De engem nem lehet becsapni. Tudom én, hogy az egy labda vagy valami hasonló.
S képzeljétek vasárnap magamtól megtettem két lépést. A Gabitól a Tündéig. Akinek akkor volt a névnapja. :o)
Most már itthon vagyok. :o)

Nincsenek megjegyzések: