Tizenkilencedik élménybeszámoló

Egy kicsit megkésve, de újra írok Nektek egy kicsit a hetemről.
Az az igazság, hogy azzal, hogy végre beköszöntött a jó idő, nagyon egyformák lettek a napok. A Mamival sétálunk sokat a városban. Ha a belvárosba megyünk, akkor ott szoktuk nézni a kirakatokat vagy bemegyünk a postára és elintézzük a levelezésünket, befizetjük a csekkeket vagy a Mami eszik egy fagyit, amit én is szeretnék megkóstolni, de a Mami azt mondta, hogy én még olyat nem ehetek, mert nagyon hideg. De ha már nagyobb leszek, akkor az Apu biztos fog nekem venni nyáron fagyit. Legalábbis nagyon remélem. :o) A postán nagyon sok ember szokott lenni. Állandóan néznek és gügyörésznek nekem, mintha valami bolond lennék és nem érteném a szép beszédet. De van aki nagyon aranyosan mosoly rám és akkor én is visszavigyorgok rá a fogatlan mosolyommal. Mert nekem még nincsen fogam. De a Mami azt mondta, hogy most még örül neki, hogy nem nőttek ki. S nem maradok le semmiről sem. A kirakat nézelődés is érdekes dolog. Mert a fény üveg mögött sok-sok színes dolog van. S az üvegben még láthatom is magamat, ha akarom. Csak az a baj, hogy a mózesből annyira nem látok ki csak, ha nagyon kitámasztom magamat a karjaimmal. De a Mami azt mondta, hogy az nagyon veszélyes és ezért lassan most már jó lenne, ha az Apu segítene neki a sportkocsi összeszerelésébe. Pontosabban csak egy valamiben kellene a segítsége, mert oda férfi erő kellene. Végülis lehet, hogy én is tudnék segíteni, mert én is erős férfi vagyok. Vagy csak leszek? :o)
Szoktunk még a tóhoz is menni. Madarakat még mindig nem láttam, mert mindig elalszom mire odaérünk. De talán majd, ha ez a sportkocsi elkészül, akkor ébren tudok majd maradni és akkor látni fogom én is. Pedig mondta a Mami, hogy vannak most már kiskacsák is. Állítólag olyan picik, mint amilyen pici én vagyok. És még pelyhes a tolluk. Nagyon kíváncsi vagyok rájuk. De milyen lehet az a pelyhes? Azt mondta erre a Mami, hogy olyan finom lehet őket megérinteni, mint amilyen az én bőröm. Hát én ezt nem tudom.
S képzeljétek el a héten már ettem valami almát. Csak pár kanállal kaptam eddig, de nagyon ízlik. Nagyon finom. S azért is jó enni, mert az almán ahogy nyammogok valami lé is jön ki, ami kifolyik a számon és ettől minden tiszta almalé lesz, s ragad. :o) De a másik ami nagyon tetszik, az a kanál, amivel a Mami etet. Próbálom mindig megfogni, de eddig nem sok sikerrel jártam. Talán majd a következő héten. Szurkoljatok Nekem!