2008. június 7., szombat

Tizennyolcadik élménybeszámoló

Megint itt vagyok! Most, hogy egy hete itthon vagyok, meg kell szoknom mindent újra. De általában a napok ugyanúgy telnek, mint eddig. Ha jó az idő akkor megyünk sokat sétálni, ha nem jó, akkor a szobámban a járókában levegőzöm a játékaim és barátaim társaságában. Itt sokall tágasabb a terület és közben tudok „jönni-menni” és nem kell egy helyben feküdnöm, majdhogynem mozdulatlanul a mózesben.

A forgást azóta is produkálom a hasamról a hátamra és napról-napra egyre ügyesebb vagyok és egyre gyorsabban is megy. De még nem mutatom meg senkinek sem, hogy hogyan csinálom. Ez legyen továbbra is az én titkom. :o)

Ezen a héten három új dolog is történt velem.
Első, hogy már elalszom úgyis, hogy az oldalamon fekszem és Breki barátomat ölelgettem, pontosabban majdnem megfojtom. De nem panaszkodott, mert tud levegőt venni biztos a bőrén keresztül is. Meg szeret engem nagyon.

Második, hogy kedd óta folyamatosan megy a hátamról a hasamra fordulás. Nem mindig megy zökkenőmentesen, mert a kezem rossz helyre kerül – magam alá – és akkor nem tudok fordulni. Szóval ezt gyakorlatsort még kell egy kicsit csiszolni, hogy olajozottan menjen, mert akkor a Mami nem is kell majd ahhoz, hogy megfordítson, amikor már elfáradtam a játék közben és szeretnék aludni. De amikor elfáradok, akkor nem mindig jön ez össze nekem, így még kell a Mami segítségét kérnem.

S a harmadik dolog volt a legnagyobb. A Mamival és az Apuval voltam vérvételen. Először a Mamitól vettek vért, majd tőlem. Nagyon félt az Apu, hogy hogyan fogom viselni, mert a Mami is, meg az Apu is fél a vérvételtől. Az Apu még jobban, mint a Mami mostanában. Nem is érti senki, hogy akkor hogyan lett orvos. De azt mondja, hogy más kiírni másnak és más dolog, amikor neki írják ki. Na de ez a blog rólam szól így vissza is térek az eredeti mondanivalómhoz. A Mami ölébe vett és jön két néni. Az egyik megfogta a bal kezem a másik meg megszúrta a kézfejemet. Akkor sírtam egy kicsit, de utána már nem. Csak néztem, hogy mi történik és mosolyogtam mindenkire. S képzeljétek el három képcsővel vettek le tőlem. Az nagyon sok szerintem. S szerinted?

Nincsenek megjegyzések: