Tizedik élménybeszámoló

Először is mindenkinek kellemes húsvéti ünnepeket kívánok és nagyon sok locsolót! :o)
Ez a hetem is nagyon gyorsan eltelt.
Hétfőn megkaptam a második oltást a sorozatból és már csak egy van hátra. Hurrá! Egy kicsit nyűgös voltam utána, de szerencsére más bajom nem volt. A doktor bácsi lemérte, hogy milyen hosszú vagyok. A három hónap alatt 14 cm-t nőttem, azaz 65 cm a "magasságom".
Szerdán itt voltak az Apu szülei és hoztak nekem két szép ruhát és egy nagyon színes nyuszit, ami zenél, ha megnyomjuk a bal lábát. A ruhákat még nem tudtam felvenni, mert a Mami kimosta, de már nagyon várom, hogy felvehessem.
Rájöttem, hogy én nagyon szeretem, ha fényképeznek. Olyankor amikor meglátom a fényképezőgépet vagy azokat a telefonokat, amivel fényképet lehet készíteni, rögtön mosolygok, ami a felnőtteknek nagyon tetszik. Mami is mondta, hogy jobban szereti, amikor mosolygok, mint amikor sírok vagy panaszkodok. Mert szoktam panaszkodni is. Nem gyakran, de naponta egy-két percet. Ilyenkor a Mami szerint arra panaszkodom, hogy felébreszt reggelente, amikor én még aludni szeretnék. Vagy arra, hogy a Mami állandóan - három óránként - új pelenkát ad rám. Vagy arra, hogy nem engedi, hogy evés közben össze-visszaforogjak és nézelődjek.
Pénteken meg a Mami Mamija, az én Nagymami jött és itt volt szombatig. Képzeljétek még mindig nagyon színes a haja. S nagyon sokat mosolygott rám és beszélt nekem. Szeretem, amikor beszélnek hozzám, mert arra tudok válaszolni. De van, hogy anélkül beszélek, hogy kérdeznének. Mert olyan jó hallani a hangomat. :o)
Vasárnap pedig végre voltam a szomszédban és megnéztem Sárát, aki 5 héttel idősebb nálam. Szeretem volna meglocsolni - mert húsvét van -, de se ő, se az Anyukája nem szereti a locsolkodást. Sárán nagyon szép rózsaszín ruhácska volt és ő is sokat mosolygott. Én is megadtam a módját, hogy vendégségbe mentem Sárához. Felvettem a szép narancssárga pulóveremet és a zöldes kordbársony nadrágomat, amit a Nagypapiék hoztak nekem Spanyolországból. S még harisnyát is vettem.
Mami szokta mondani, hogy nagyon örül annak, hogy élvezem az öltözködést, mert nagyon félt attól, amikor még a hasában voltam, hogy hogyan fog majd öltöztetni, vetkőztetni, ha sírni és rugdosodni fogok. De szerencsére én nagyon szeretem az öltözködést.
A héten felfedeztem, hogy mind a két kezemen öt-öt ujj van. Nagyon sokat nézem, ahogy mozognak. S próbálok megfogni velük tárgyakat, de nem mindig sikerül. De a hajamat már meg tudom fogni és olyankor tépem, meg csavargatom. A Mamiék nem örülnek neki.
A Mami azt találta ki, hogy mivel etetés alatt állandóan mozgok és nézek köreb és nem akarok enni, hogy letakar bennünket egy pelenkával. Ilyenkor a Mami beszél hozzám és nézünk egymás szemébe. S ilyenkor én is csak az evéssel vagyok elfoglalva. de sokat gondolkozom közben azon, hogy hogyan lehetne ezt a pelenkát levenni a fejemről. Lassan úgyis rá fogok jönni és akkor szegény Mami megint találhat ki majd valamit, hogyan terelje el a figyelmemet etetés alatt a környezetről.
Jövőre vigyázzon mindenki, mert nagy leszek és megyek locsolkodni! :o)