Hatodik élménybeszámoló

Hát ez a hét is gyorsan eltelt. Az eleje az oltásokról szólt, a vége pedig egy másik nagyon komoly dologról, de ezt majd csak később fogom elárulni. Kezdem szép sorban a hét eseményeit.
Pénteken itt volt nálunk megint a védőnő. Aki nagyon örült, hogy szépen fejlődöm, hogy nem hullik a hajam és még a bőröm is nagyon szép. Mami egy kicsit félt a BCG oltásom látványa miatt, ezért megmutatta a védőnőnek, hogy hogyan néz ki. De ő azt mondta, hogy ezzel nincsen semmi baj, de azért jó lenne, ha a Mami megmutatná az orvosnak is. Hát mondta is a Mami, hogy ennek aztán sok értelme volt. Nincs semmi baj az oltással, de azért sürgősen lássa az orvos. Aztán vasárnap este nagyon megijesztettem a Mamit, pedig nem akartam. Szépen megfürödtünk, amit már nagyon élvezek, mert kezdek rájönni, hogy hogyan lehet jó nagyokat pancsikolni, hogy minden vizes legyen. Most már a kezemet és a lábamat is használom. Na de már megint eltértem a lényegtől. :o) Szóval Mami kivett a kádból és bebugyolált abba a nagyon kis puha fürdőlepedőbe, amit annyira szeretek. De ekkor úgy elkezdtem üvölteni, hogy a Mami megijedt, mert nem értette, hogy mi történhetett, mert nagyon szeretem amikor bebugyolál és megtörölget és beszél hozzám. De aztán meglátta az oltásom helyét, amit nagyon csúnyán kifakadt és nekem nagyon fájt. Szegény nagyon sajnált és tanácstalan lett, hogy mi történhetett és ilyenkor mit kell tenni. A Nagymami azt tanácsolta, hogy alkoholos vattapamaccsal próbálja meg lefertőtleníteni. De képzelhetitek mennyire sírtam, mert az nagyon csípett engem. De a Mami magához ölelt és megvigasztalt. Szépen felöltöztetett és adott nekem finom vacsit és utána el is aludtam. Az Apu, amikor mesélte a Mami, hogy mi történt rögtön ideges lett, hogy ez mitől lehet. De végül megnyugodott, mert mondta neki a Mami, hogy holnap jön a doktor bácsi az első oltással a sorozatból és majd őt megkérdezik, hogy ez jó vagy nem jó.
Hát másnap jött is a doktor bácsi. Ő azt mondta, hogy ez a legjobb, ami történhetett, mert így legalább megúszom majd egy másik oltást, amit több év múlva adnának. De azért a mostani oltást megkaptam. Nem fájt, mert jól adta be a doktor bácsi, csak a végén sírtam egy kicsit, hogy nehogy azt gondolják a felnőttek, hogy nem fáj. Mami egy kicsit vigasztalt és azt nagyon szeretem. S képzeljétek el, nem is lázasodtam be és az oltás helye sem látszódott már estére. Mondtam a doktor bácsinak, hogy egy hónap múlva jöhet a következő oltás.
Képzeljétek el, az Apu egy egész hétre itthon maradt, hogy velem legyen. Mert azt mondta, hogy annyit dolgozik, hogy fél, hogy nem fogom megismerni. Pedig ez nem így van, mert nagyon is emlékszem a hangjára. Mert amikor még a Mami hasában voltam, akkor nagyon sokat énekelt nekem. Most is énekel és átkölti az énekeket , hogy az én nevem is benne legyen.
A másik nagyon fontos dolog, ami történt velem a héten, az az, hogy elkezdtem beszélni. Igaz, hogy a Mamiék nem értik, de nagyon tetszik nekik, ahogy a pelenkázón a Nyuszi barátommal és az ágyban pedig a Maci barátommal megbeszélem a napi eseményeket. S nekem is nagyon tetszik, hogy milyen hangok jönnek ki a számon. Az az egy baj van csak, hogy nem válaszolnak a barátaim. S ezt nem igazán értem. Lehet, hogy nem értik ők sem, hogy mit beszélek nekik. Mi lesz így velem? Ki fog velem majd beszélgetni. Mert Mami is, meg az Apu is beszél nekem, de amikor én válaszolok azt ők nem értik.

Ötödik élménybeszámoló

Hát ez a hét sem telt el unalmasan!
Apu végre meggyógyult így neki is meg tudtam mutatni a széles mosolyomat. Aminek nagyon örült. Azóta is azt szeretné látni, hogy mosolygok állandóan. De ez nem mindig megy.
Szombaton itt voltak a Nagypapiék! Hoztak nekem rengeteg szép ruhát. Mami mondta, hogy őszig el vagyok látva mindennel. Még cipőket is kaptam, amik még jók a lábamra. Pedig nagyon féltek a Nagypapiék, hogy mire lejönnek hozzám addigra kinövöm, mert annyira gyorsan növök, mint a gomba. Olyan jó lenne, ha már szép idő lenne, mert akkor mutogathatnám mindenkinek, hogy milyen csinos vagyok az új ruháimba. A Nagypapiéknak annyira tetszettem, hogy azt mondták, hogy hazavisznek magukhoz, hogy rájuk is mosolyogjak folyamatosan. Még a fürdetést is megvárták, hogy megnézhessenek, hogyan fürdök egy kis segítséggel. Amíg itt voltak, addig nem is aludtam. Érdekesebb volt a társaságuk, mint az alvás. Megmutattam Nekik a mosolyomat, a széles vigyorgásomat, a sajtkukacságot, s még azt is, hogy milyen hangosan tudok büfizni. De ezt még elnézik nekem, mert kicsi vagyok és ez természetes ebben a korban.
S képzeljétek, Mami legnagyobb örömére éjszaka már nem kelek fel enni. Hagyom aludni, hogy ki tudja pihenni magát. Így csak reggel 5-7 óra között ébredek fel először, s akkor is csendbe vagyok, hogy a szomszédok nehogy panaszt tegyenek a korai ébresztő miatt.
A héten három érdekes dolgot vettem észre. Az egyik, hogy minden szobában a plafonon van valami fényes tárgy, amit a Mamiék egy gomb megnyomásával tudnak kezelni. Ha egyszer megnyomják a gombot, akkor nagyon világos lesz a szobában. Ha még egyszer, akkor sötétebb. Úgyis izgalmas a látvány, ha sötét van, de akkor tetszik a legjobban - még a szám is tátva marad -, ha világos lesz a szobában. A másik pedig, hogy a szobámban a szekrény tetején van egy óriási nagy állat. Egy egér. A Mami munkatársaitól kaptam, de azt mondta az Apu, hogy amíg nem leszek egy kicsit nagyobb, addig nem lehet az ágyamban. Mert az egér feje kb. akkora, mint amekkora én vagyok. Addig csak nézni szabad. De amilyen tempóba növök, lassan meg is fogom kapni. Lehet, hogy csak megsimogathatom először, de később biztos meg is harapdálhatom. A harmadik dolog, hogy a Mami felszerelt nekem az ágyam mellé egy nagyon szép képet. Azt mondta, hogy ez egy híres magyar író meséjéről készült. S el is mondta nekem, hogy mit ábrázol és a mesét is elmondta. De arra nem tudtam figyelni, mert annyira lekötött a sok szép forma és szín. Így meg fogom kérni a Mamit, hogy mesélje el nekem még egyszer, hátha akkor majd rá is tudok figyelni egy kicsit. S az is feletűnt az utóbbi napokban, hogy az ágyam körül és a függönyön nagyon sok aranyos állat van. Van maci fiú, maci lány, nyuszi, kutya. Én a maci lánnyal szoktam beszélgetni. Csak az a baj, hogy nagyon szótlan, csak mosolyog folyamatosan. De nem baj, így legalább nem vágunk egymás szavába.
A pelenkázást most már sírás nélkül kibírom. De csak azért, mert ott van a foltos nyuszi barátom és addig, míg a Mami próbál bepelenkázni, addig megbeszéljük a napi eseményeket. Szoktam sajnálni a Mamit ilyenkor, mert szegénynek nem egyszerű ez a pelenkázás. Valahogy a pelenka mindig kicsúszik alólam. Én nem értem hogyan. Pedig én nyugton vagyok mindig ilyenkor. Nem jár se a kezem, se a lábam. De, hogy ne legyen szomorú a Mami, rámosolygok és akkor már is gyorsabban megy a dolog.
A héten megint 15 dkg-ot híztam, így már kereken 5 kg-os vagyok. Egyre többet beszélek és nézelődök. Az Apu nagy örömére már a kezemet nem ökölben tartom általában, hanem kinyújtom az ujjaimat. Próbálok tárgyak után nyúlni, de a megfogásuk nem minden esetben megy. Ilyenkor szomorú vagyok, s próbálkozom még egy kicsit.
Azt majdnem el is felejtettem, hogy szerdán betöltöttem a két hónapot.

Negyedik élménybeszámoló

Hát ez a hét is gyorsan eltelt. Voltak benne izgalmas és nyugodt percek is.
Izgalom kezdődött. Múlt hét pénteken jött volna a Nagymamim Budapestről vonattal, de csütörtök este a tévében, az a csúnya bácsi bejelentette, hogy holnaptól sztrájkolni fognak a vasutasok. Így szegény Nagymami azt, mondta, hogy nagyon szeretne látni Bennünket - főleg Engem :o) -, de nem biztos, hogy vasárnap haza tud majd menni, hogy a Nagypapiék kutyájára felügyeljen, így nem jön le. De nem kell őt félteni. Egy meglepetéssel rukkolt elő. Beült az édes, kis lila autójába és 2 óra alatt levezetett hozzánk. Így még is eljött Hozzánk. Segített a Maminak a sok ruha és pelenka kivasalásában, a főzésben, a fürdetésemben és beszélgetett vele. Szombaton pedig megmutattuk Mamival neki a belvárost. Nem az egészet, mert valahogy továbbra sem szeretem ezt a babakocsis, beöltözős sétálást. Így nem lehet aludni. Pedig olyan jó lenne, mondja a Mami, mert friss levegőn vagyok és úgy jobban esne a sétálással egybekötött alvás. Na majd ha nem lesz ilyen hideg és nem kell az overállban lennem, majd akkor, mondtam a Maminak.
A másik izgalom pedig az volt, hogy Apu beteg lett. Valamelyik betegtől elkapta az influenzát. Így Mami a hálószobába száműzte, nehogy elkapjuk tőle. Hát talán most már jobban van, s mi sem kaptuk el a betegséget Tőle.
Képzeljétek el, hogy rájöttem, hogy szeretek fürdeni. Apu betegsége miatt a Mami fürdetett engem a héten. S mivel ő nem tud tartani engem - mert állandóan sajtkukacot játszom - , így elengedett engem. Nem kell megijedni, nem süllyedek el a vízben. Van a kádban egy maci alakú állvány, amire rá tudok feküdni. Szóval így sokkal élvezetesebb a fürdés, mert tudok pancsolni. Rúgkapálok szokásomhoz híven a vízben, s így minden vízes lesz, még a Mami is. Meg a Mami rájött arra, hogy a kádat közelebb kellene húzni a pelenkázóhoz, mert akkor nem lesz az egész szoba nedves, s én se fázom meg, amíg eljutok a fürdőlepedőig.
S Mami nagy örömére már a pelenkázást is nevetve türöm. Ehhez a Nyuszi barátom és az angyal "lámpám" ad segítséget. A Nyuszival megbeszélem, hogy mit álmodtam, a lámpának meg olyan szép kék fénye van. Csak az a baj, hogy Mami napközben kikapcsolja.
S legvégül, amire senki nem kíváncsi, de az Apunak lényeges. Ezen a héten is híztam egy kicsit. Nem olyan sokat, mint eddig, de most már nagyon közel van az 5 kg. Márcsak 15 dkg választ el tőle. Szóval 4850 grammos vagyok. A hosszúságomat nem mérte a Mami már régóta. De majd szólok neki, hogy fürdés előtt ejtsük meg azt is.

Harmadik élménybeszámoló

Ezen a héten is sok minden történt velem.
Megnéztem közelebbről a babakocsimat. Nagyon tetszik a színe. Olyan szép narancssárga. Ezért eddig nem is aludtam a babakocsiban. Inkább nézegettem egyik, majd a másik oldalát. Rá kellett jönnöm, hogy egyik szebb, mint a másik. Hétfőn hármasban mentünk sétálni egy kis időre itt a környéken. Apa félt, hogy megfázom, mert fújt a hideg szél. De nem fáztam meg. Kedden Anyuval voltunk kettesben. Vele a másik irányba mentünk és megleptük Aput az ügyeletben. Nagyon örült nekünk. De sietnie kellett vissza a betegekhez. Szerdán megint hármasban voltunk sétálni. Aput elkísértük a postára majd még egy kicsit sétáltunk, mert Apu azt hitte, hogy el fogok aludni, mert becsuktam a szemem. De becsaptam és nem aludtam el. Az az igazság, hogy a babakocsi színe is nagyon érdekel még, meg én nem tudok a hátamon aludni. S ebben a bundazsákban még mozogni sem lehet annyit, mint amennyit én szeretnék. Így nem szeretem a hideget. Anyu azt mondta, hogy reméli, hogy egyre jobb lesz az idő, mert akkor nem kell rám adni a bundazsákot és feküdhetek a hasamon és izeghet, mint a sajtkukac. Csütörtökön sajnos nem voltunk sétálni, mert reggelre annyi hó esett, hogy Anyu nem hitt a szemének. Még Aput is felébresztette, hogy jól lát-e. Apu megnyugtatta, hogy jól lát és aludt tovább.
A súlyom megint változott. Kereken 4700 grammos voltam tegnap a fürdés előtt. Most már 62-es ruhákat hordok. De széltében ezek is lebegnek rajtam. Nem tudom mikor lesz már egy olyan ruhám, ami széltében is és hosszában is jó lesz rám. De talán jobb is, hogy hosszában jó rám, mint hogy kitöltsem az egészet. Így legalább tudok sajtkukacot játszani. Anyu az utóbbi napokban kiszúrt velem nagyon. Megint a hálózsákot adta rám alváshoz, de ebben nem tudok éjszaka úgy közlekedni, mint ahogy szoktam. Ezért inkább a barátaimat húzom közelebb magamhoz.
Fürdeni már egy kicsivel jobban szeretek. Kevesebbet sírok és tegnap még Apura is mosolyogtam, hogy megnyugodjon, hogy jól vagyok, s nem meleg vagy hideg a víz, hanem pont jó.
Pelenkázás is egyre jobban megy. Én ritkábban sírok, így hamarabb végez velem az Anyu.
Egyre többet mosolygok és huncutkodom. Utánzom Anyut vagy ő utánoz engem és ezzel olyan jól elvagyunk, hogy csak na.
Ma kaptam Anyutól egy új sapkát, mert a régi már akkor szűk volt, amikor megkaptam. S adott egy újabb játékot is. Egy színes kockát, ami zörög, ha Anyu rázza. Én még nem tudom rázni, mert kicsi a kezem hozzá. De valamit majd kitalálok, hogy nekem is zörögjön.