Tizenhetedik élménybeszámoló

Na újra itthon vagyok!
Azt elfelejtettem leírni, hogy még Budapesten az oldalamra fordultam és úgy nézelődtem az ágyamban. Sajnos sokáig még nem tudtam úgy maradni, mivel a fenekem visszahúzott.
Itthon semmi sem változott. Mondta is a Mami, hogy nem jött egy kis angyal, aki takarított volna helyette. De azért a Mami nagyon vidám volt, mert vasárnap kapott tőlem virágot Mama napra. Kapott egy szál lila virágot még Budapesten, amit a popsimra tett egy kedves "megbízottam". S kapott Nyíregyházán egy tulipán csokrot, amit egy másik megbízottam segítségével intéztem. Nagyon boldog volt a Mami, mert azt mondta, hogy életében ez a első május első vasárnapja, amikor őt is ünneplik.
A héten megint voltam a tónál, még pedig kétszer. Madarat egyszer sem láttam. Azért, mert az első alkalommal nagyon gyorsan elaludtam. A másodiknál pedig elszálltak és nem várták meg, hogy a Mami a hasamra fordítson a mózesben. Pedig most direkt nem is aludtam el, hogy végre láthassam a madarakat. Majd legközelebb. De ez az újfajta utazás a mózesben jóban tetszik sokkal. Mert őszintén már nagyon untam mindig a kék eget nézni. Így elkezdtem a babakocsiban található összes madzagot húzogatni és rágcsálni. Gondoltam, hogy a Mami rájön, hogy unatkozom. De nem jött rá azonnal. Csak akkor, amikor próbáltam megfordulni a kocsiban. De ehhez nagyon kicsi a hely. Biztos a Mami megsajnált és ezért megfordított. Hát végül elértem a célomat. :o) Így mindent látok. Látom az embereket, meg a tájat, meg mindent. Az utcán meg mindenki megbámul minket. Mert csak azt látják, hogy egy kék szempár vagy egy egész arc nézelődik kifelé. Ha pedig elfáradok, akkor leteszem a fejemet a pelenkámra és beveszem a hüvelyk ujjamat és már alszom is. Aztán amikor felébredek kinézek, hogy merre járunk. Van, hogy csak az erkélyünkön ébredek fel. S olyankor a kertben álló autókat nézem meg magamnak.
Írtam az elején, hogy Budapesten az oldalamra fordultam, de nem maradtam úgy sokáig. De most már a héten így is aludtam. A Maminak sajnos nem sikerült lefényképeznie, mert mire bekapcsolt a gép felébredtem. Huncut módon rámosolyogtam a Mamira és a hátámra visszagurultam. Így csak elmesélni tudom, hogy az oldalamon feküdtem, a lábaimat felhúztam és a béka barátomat ölelgettem és számban volt az ujjam.
Múlt héten még csak a hasamról fordultam a hátamra egyszer-egyszer. A héten már a hátamról is fordultam a hasamra. De a Maminak és az Apunak nem árulom el, hogy hogyan csinálom. S nem is mutatom meg nekik. Ez legyen az én titkom. :o) Pedig a Mami próbálja meglesni, de mindig olyankor csinálom, amikor nem látja, mert nincs a szobában vagy éppen elfordul.
Lehet, hogy a jövő héten elárulom neki vagy Neked!
Erre még alszom párat. :o)

Tizenhatodik élménybeszámoló

Ahogy a múlt heti élménybeszámolóban jeleztem a Mami teljes izgalomban van, hogy mehet haza. Így a hét első két napja azzal telt, hogy mit kell vinni magunkkal. Így én csak néztem ahogy a Mami rohangál össze-vissza és pakol ki-be a szekrényemből. Szóval ezen én csak nevetni tudtam. A Mami csak arra figyelt fel, hogy kacarászom a játszószőnyegemen. Annyira tetszett neki, hogy azóta állandóan azt szeretnék, hogy kacagjak. De a Mami meg is tesz mindent azért, hogy vigyorogjak. Simogatja a talpam, simogat a békámmal, tornáztatja a lábam stb. Hát így nagyon nehéz lenne megállni, hogy ne mosolyogjak állandóan. Mondtam is a Maminak, hogy ez nem ér. Valamit muszáj lesz kitalálnom, hogy ne tudjon mindig megnevetetni.
Hát aztán a nagy pakolászások után szerdán délben el is indultunk. Az Apu nagyon izgult, hogy mi lesz velem majd a Nagypapiéknál. Hogy fogom magam érezni? Hol fogok aludni? Mit fogok csinálni? stb. Én nem is értem ezt az egész izgalmat. Biztos, hogy a Nagypapiék felkészültek az érkezésemre. Szóval délben elindultunk a kocsival. Egy óráig nagyon tetszett ez az egész kocsikázás, de nagyon álmos lettem és abban a kocsiülésben nem olyan egyszerű az az alvás. Így két-három perc üvöltés után elaludtam miután megtaláltam az ujjamat. Aludtam is a Nagymami lakásáig. Ott ettem egy kicsit, majd elmentünk sétálni az Apuval, míg a Mami elment a fodrászhoz. Mi az a fodrász? Mindegy. Az biztos, hogy a Mamit egy teljesen új hajjal láttam újra. Elsőre nem is ismertem meg. Tudtam, hogy láttam már valahol, csak azt nem tudtam, hogy hol. De a hangját rögtön megismertem. Megint ettem és indultunk is már a Nagypapiékhoz.
A Nagypapiék nagyon örültek nekem. Kaptam külön szobát, ágyat, kádat. Kaptam új játékokat is. Elefántos kendőt, figurát, takarót, karikás játékot és előkét is. És a békás barátomhoz hasonló kis mamuszt is. Hát az első nap nagyon gyorsan telt el. Ahogy a többi is. Mindenki napról napra egyre fáradtabb lett, én meg egyre kipihentebb. Mint kiderült senki nem hitte el, hogy én estétől reggelig alszom. S amikor reggel felébredek akkor sem kiabálok, hanem nézelődöm és beszélgetek a játékaimmal, s várom a Mamit. Szóval mindenki azt várta, hogy majd éjszaka kiabálok, ezért nem aludt éjszaka senki, csak én. :o)
Volt néhány látogatóm is. Csütörtökön jött a Nagymami. Pénteken a Rami, majd a Mami barátnője a Szandra, s a Mami gyerekorvosa, a Brunner. Hát az orvos nagyon szimpatikus volt nekem. Elmeséltem neki mindent, hogy eddig mi történt velem. S mosolyogtam rá és még a kezét is meg fogtam. Azt mondta, hogy nagyon kis érdeklődő vagyok. S hogy nagyon erős vagyok. S óriási nagy talpam van. Összefoglalva szerinte nagyon aranyos vagyok, ő pedig sokkal szimpatikusabb nekem, mint a nyíregyházi orvosom. Szóval megtartom. :o) Szombaton jött a Dédi. Vasárnap pedig hazajöttünk. Az út ugyanolyan volt, mint Budapest felé. Most is végig aludtam majdnem az egész utat.
Sajnos is, meg nem is, nagyon gyorsan eltelt ez az öt nap. Sok minden történt velem, de ez nem is baj, mert lassan már nagy leszek és mindennel meg kell ismerkednem.
Remélem, hogy nemsokára megint mehetek Budapestre!
U.i.: Laláról nem is írtam semmit. Lalából nem sokat láttam. Csak annyit, hogy vörös és egy nagy fekete orra van, amivel szaglászik. De nem ugatott és nem is nyalt meg, amitől az Apu annyira félt.

Tizenötödik élményneszámoló

Hát újabb hét telt el. (igazából kettő, de múlt héten nem tudtam írni. De most mindent bepótolok. :o))

Jól kezdődött a hét. Az Apu hetek óta azt várta, hogy mikor fogok megfordulni. Hát hétfőn ezt megtettem többször is. A hasamról a hátamra fordult. Nagyon tetszik nekem ez a mozgássor. Veszek egy nagy lendületet és már el is indulok. De nagyon fárasztó ez a forgás. Ha elfáradok egy kicsit, akkor megpihenek a járóka végében. Egy gondom szokott csak lenni ezzel a forgással. Néha nem tudom, hogy hol is vagyok. De az Apu már azt szeretné, ha a hátamról a hasamra is fordulnék. De az még nehezebb, mert a kezemet nem mindig tudom magam alól kihúzni. Meg nehezebb a lendületet is venni. De ezt is fogom majd gyakorolni.

Kedden a Mamiék elvittek valami doktor nénihez, aki egy sötét szobában vizsgált és egy képernyőt nézegetett közben. A vizsgálat sokáig tartott. Az elején még tetszett, hogy ennyi nő van körülöttem, de amikor ketten lefogtak és a doktor néni pedig valami hideg tárgyat nyomott az odalamhoz és nem tudtam mozogni azt már nem bírtam, ki szó nélkül. Hangosan kiabáltam és próbáltam mozogni, de nem ment. Azt mondta a doktor néni, hogy nagyon erős vagyok, mert alig tudta mozgatni a lábam, mert nem engedtem neki. Azt csak a Maminak engedem. Vele szoktam esténként tornázni és olyan jókat nevetgélni közben.

A hét többi része a szokásos mederben folyt. Voltunk sokat sétálni, de madarakat most nem mentünk nézni. Inkább a belvárosban gyönyörködtünk a Mamival és készültünk valami hazamenésre. Nem tudom mi lehet az, de a Mami teljes be volt indulva. Azt mondta, hogy biztos nagyon jól fogom magam érezni és ha jó idő lesz, akkor a járókát kirakják nekem a kertbe és akkor ott lehet egész nap. S majd szép színem lesz. S hogy meg fogok ismerkedni egy új családtaggal, akinek négy lába van és nagy vörös bundája. Hát kíváncsi vagyok már rá nagyon. S már alig kell párat aludnom és már utazunk is. Főleg ez az utazás érdekel engem nagyon. Mert a Mami szerint amikor a hasában voltam akkor izegtem-mozogtam a hasában.

Még egy fontos dolog történt velem a héten. Vasárnap utaztam egy kicsit autóval. Az Apu elvitt minket a Sóstóhoz. S itt sétáltunk hármasban. Itt nem voltak madarak, de a parton egy bácsi fogott egy halat. Szegényt az Apu nagyon sajnálta, mert csak tátogott amikor a bácsi kiszedte a vízből. Azt mondta az Apu, hogy a hal a vízben él és idekinn nem tud levegőt venni rendesen. Utána megmutatta az Apu, hogy hol van az Állatkert ahova majd nyár végén fogunk jönni és megnézni az állatokat.