2008. május 15., csütörtök

Tizenhetedik élménybeszámoló

Na újra itthon vagyok!
Azt elfelejtettem leírni, hogy még Budapesten az oldalamra fordultam és úgy nézelődtem az ágyamban. Sajnos sokáig még nem tudtam úgy maradni, mivel a fenekem visszahúzott.
Itthon semmi sem változott. Mondta is a Mami, hogy nem jött egy kis angyal, aki takarított volna helyette. De azért a Mami nagyon vidám volt, mert vasárnap kapott tőlem virágot Mama napra. Kapott egy szál lila virágot még Budapesten, amit a popsimra tett egy kedves "megbízottam". S kapott Nyíregyházán egy tulipán csokrot, amit egy másik megbízottam segítségével intéztem. Nagyon boldog volt a Mami, mert azt mondta, hogy életében ez a első május első vasárnapja, amikor őt is ünneplik.
A héten megint voltam a tónál, még pedig kétszer. Madarat egyszer sem láttam. Azért, mert az első alkalommal nagyon gyorsan elaludtam. A másodiknál pedig elszálltak és nem várták meg, hogy a Mami a hasamra fordítson a mózesben. Pedig most direkt nem is aludtam el, hogy végre láthassam a madarakat. Majd legközelebb. De ez az újfajta utazás a mózesben jóban tetszik sokkal. Mert őszintén már nagyon untam mindig a kék eget nézni. Így elkezdtem a babakocsiban található összes madzagot húzogatni és rágcsálni. Gondoltam, hogy a Mami rájön, hogy unatkozom. De nem jött rá azonnal. Csak akkor, amikor próbáltam megfordulni a kocsiban. De ehhez nagyon kicsi a hely. Biztos a Mami megsajnált és ezért megfordított. Hát végül elértem a célomat. :o) Így mindent látok. Látom az embereket, meg a tájat, meg mindent. Az utcán meg mindenki megbámul minket. Mert csak azt látják, hogy egy kék szempár vagy egy egész arc nézelődik kifelé. Ha pedig elfáradok, akkor leteszem a fejemet a pelenkámra és beveszem a hüvelyk ujjamat és már alszom is. Aztán amikor felébredek kinézek, hogy merre járunk. Van, hogy csak az erkélyünkön ébredek fel. S olyankor a kertben álló autókat nézem meg magamnak.
Írtam az elején, hogy Budapesten az oldalamra fordultam, de nem maradtam úgy sokáig. De most már a héten így is aludtam. A Maminak sajnos nem sikerült lefényképeznie, mert mire bekapcsolt a gép felébredtem. Huncut módon rámosolyogtam a Mamira és a hátámra visszagurultam. Így csak elmesélni tudom, hogy az oldalamon feküdtem, a lábaimat felhúztam és a béka barátomat ölelgettem és számban volt az ujjam.
Múlt héten még csak a hasamról fordultam a hátamra egyszer-egyszer. A héten már a hátamról is fordultam a hasamra. De a Maminak és az Apunak nem árulom el, hogy hogyan csinálom. S nem is mutatom meg nekik. Ez legyen az én titkom. :o) Pedig a Mami próbálja meglesni, de mindig olyankor csinálom, amikor nem látja, mert nincs a szobában vagy éppen elfordul.
Lehet, hogy a jövő héten elárulom neki vagy Neked!
Erre még alszom párat. :o)

Nincsenek megjegyzések: