Tizennegyedik élménybeszámoló

Hát újra eltelt egy hét. Olyan gyorsan mennek ezek a napok.
Ahogy ígértem, beszámolok a hétfői napomról. A Mami elhatározta, hogy hétfőn elmegyünk az Apuval hármasba vásárolgatni. Azt tervezte, hogy elmegyünk a gyógyszertárba, C&A-ba, DM-be, Brendonba és a Tescoba. Hát ebből nem sikerült mindenhova eljutnunk, mert nagyon elfáradtam és hazaszerettem volna menni az új járókámba aludni. Így a Tescoba már nem mentünk. De ott már úgy is voltam. S nem tetszett, mert a lámpák nagyon messze vannak a fejem felett és nem olyan szép fényesek, mint az otthoniak.
A Mami szépen felöltöztetett. Farmernadrágot és macis pulóvert vettem fel, meg egy szép kék kabátot. Beültünk a kocsiba és autóztunk valami bevásárlóközpontba. Itt a Mami elküldte az Aput a gyógyszertárba amíg mi bementünk a DM-be. Ez olyan bolt ahol sok mindent lehet, kapni, ami kell egy háztartásba. Aztán mentünk a C&A-ba. Itt ruhát lehet kapni, a törpéktől a felnőttekig. S itt vett nekem a Mami egy sötétkék tavaszi dzsekit. Hát nagyon jól áll nekem. Végülis nekem minden ruha jól áll. :o) Utána átmentünk a Brendonba. Ez egy babaáruház. Nem babákat, hanem a babáknak való dolgokat lehet venni. Mami itt tavaszi sapkát keresett nekem, mert most már talán itt lesz a tavasz és akkor nem adhatja rám a téli sapkákat, mert azok melegek. De itt meg is untam az egész vásárlást, s elkezdtem sírni. Így az Apu ki is jelentette, hogy akkor menjünk haza, mert biztos álmos vagyok, s majd ő elmegy egyedül abba a Tescoba. Hát nagyon elfáradtam az biztos. Mire hazaértünk el is aludtam a kocsiban, majd otthon a járókában is. Így majdhogynem az egész napot alvással és evéssel töltöttem.
A következő napok a szokásos menetrendben folytatódtak. Ha jó idő volt, akkor mentünk sétálni vagy a városba vagy a tóhoz. Ha esett, akkor csak a szobában kaptam a friss levegőt, miközben játszottam vagy aludtam. Én azt is szeretem, mert a járókában mindig találok valami újdonságot.
Csütörtökön pedig a Sárával - a szomszéd kislánnyal - plázába mentünk. Meglátogattuk az új bevásárlóközpontot (Korzó), ami szerdán nyílt. Hát nekem annyira nem tetszik. Nagyon meleg van az épületben és még melegebb van a boltokban. A zene nagyon hangos mindenhol és nem is olyan ami hallgatható. Nem is értem, hogy ezt a bolt dolgozói hogyan viselik megsüketülés nélkül. Egy dolog tetszik csak. Nagyon szép nagy fényes dolgok vannak a plafonon. Egyik fényesebb és szebb, mint a másik. De itt is sajnos nagyon messze vannak tőlem. Pedig olyan jó lenne csak egy kicsit megfogni. Még nem is harapnám meg, ígérem. De ezt a plázázást nem szeretem. Unalmas. Mondta is a Mami, hogy ráütöttem és nem az Apura. S képzeljétek el, megígértem a Maminak, hogy nem árulom el, hogy hol voltunk délután és hogy van benne olyan bolt, ami az Apu kedvence. Mert még a végén azt mondja, hogy nem megyünk haza Budapestre. Mi az a Budapest egyébként? A Mami azt mondta, hogy voltam már ott többször, csak akkor még az ő pocakjában voltam. Hát már nagyon kíváncsi vagyok rá.
Pénteken itt volt megint az orvos és megkaptam az utolsó oltásomat a három részes sorozatból. Mami szerint ezt viseltem az eddigiek közül a legjobban talán azért, mert már tudtam, hogy mi vár rám. S ezután is nagyon jól voltam. Nem lázasodtam be és nem lettem bányadtabb sem.
S vasárnap pedig megismerkedtem a dédnagyszüleimmel. A Mami nagyon várta már őket, mert nagyon régen találkozott velük. Nagyon szimpatikusak. Mind a kettőjük visel üveget a szeme előtt. S ugye azt én nagyon szeretem, mint a plafonon a világító fényeket. S a dédnagymamámmal még beszélgettem is. Neki nem panaszkodtam, hanem elmeséltem, hogy mik vannak a járókában és hogy mi mindent történt velem eddig. S megmutattam neki a legszebb mosolyomat is. Sajnos nem sokáig maradtak, mert mire felébredtem már nem voltak itt. Szeretnék megint találkozni velük, mert akkor folytatnám az élménybeszámolómat és bemutatnám neki az új barátomat, akivel a hét elején barátkoztunk össze.
Elárulok egy titkot. Amikor a Mami nem látja, akkor össze szoktam harapdálni. De nem panaszkodik. Pedig a Mami azt mondta, hogy nem szabad, mert fáj neki. Akkor miért nem szól? Biztos azért mert utána adok neki nyálas puszit és megbocsát nekem. :o)
S az Apu is meg tudta Sára apukájától, hogy hol jártunk és hogy milyen boltok vannak az új üzletközpontban. Remélem ettől még megyünk Budapestre.

Tizenharmadik élménybeszámoló

Hát egy napot késtem az élménybeszámolóm megírásával, mert a tegnapi napom nagyon sűrű és fárasztó volt. De azt majd csak a jövő héten írom meg. Addig mindenki várhatja tűkön ülve, hogy mi történhetett velem hétfőn. :o)
Először is köszönöm szépen a sok köszöntést! Betöltöttem vasárnap a négy hónapot. Hát még a nap is kisütött a kedvemért. :o) S Mamival elmentünk sétálni. Megint elmentünk a tóhoz madarakat nézni, de én megint elaludtam mire odaértünk. Szerintem ott van valami altatópor a levegőben, hogy én ne tudjam megnézni a madarakat.
Az új járóka egyre jobban tetszik nekem, mert az oldalán rengeteg színes figura van, amiket még ráncigálni is lehet és némelyik csörög is. A Mami mondta, hogy egy vár története van rajta. Van ott királyfi, királylány, sárkány, ló, vár és egy macikirály. Nekem a legjobban az ablak mögé bújt sárkány tetszik. Olyan barátságos. S most már nagyon jókat tudok benne aludni is. S rájöttem, hogy hogyan lehet elmászni egy másik sarokba, mint ahova a Mamim letesz engem. Így a Mamit mindig meg tudom lepni, hogy éppen hol talál meg.
Egyre többet beszélek és most már sokszor sikítozom is, mert nagyon tetszik a hangom. S néha még nevetni is sikerül úgy, hogy hang is jön ki a számon, de ez nem mindig megy még. De gyakorolni fogok, hogy állandóan lehessen a hangomat hallani. Így legalább az Apu nyugodt lesz majd, mert tudja, hogy jól vagyok.
A járókában töltöm az egész napomat, csak este megyek az ágyba aludni. Így a Mami a járókába tett be nekem különböző játékokat. Azokkal is próbálok beszélni, de ők nem válaszolnak. Van ott egy pingvin, aminek nagyon jó a mancsát harapdálni, de nem mindig sikerül úgy fogni, így néha az orrát rágcsálom. Az se rossz, de az szőrös és az Apu nem örül, hogy azt eszem. Aztán ott van a Katica Matrica, aminek azért ez a neve, mert ráfeküdtem és így még laposabb lett. Nagyon tetszik ez a név, mert olyan jól csilingel, ahogy kimondja a Mami a nevét. Ő valami sípoló hangot is kiad magából. Ő a játszószőnyegem egy állata, de a Mami levette nekem, mert egy kicsit átszerkesztette a rendszert, hogy elérjem rajta a lelógó dolgokat. Szoktam a játszószőnyegen is lenni. Ott a legjobban a kulcscsomót szeretem, mert jól zörög. Egyre jobban el tudom kapni és akkor cibálom össze-vissza. Mondta is az Apu a Mamimnak, hogy magamra fogom borítani az egész állványt. De azért annyira még nem vagyok erős, de majd leszek. Edzek mindennap. A játékok mellett megtaláltam a kezemet is. Legalábbis a Mami azt mondta, hogy amivel meg fogom a tágyakat az a két kezem. Hát én nem tudom, de nagyon érdekes mert a kis nyúlványokat be tudom hajlítani, meg kinyújtani és ha nyúlok valamifelé - és elérem -, akkor meg tudom tapogatni. De az Apu annak örül, hogy lassan kezdem a lábamat is felfedezni. Az nem tudom mi, de talán majd az is kiderül, hogy az mire jó.
Volt a védőnéni pénteken nálunk. Végre nem aludtam, így jobban meg tudtam nézni. Hát nekem annyira nem szimpatikus. Így nem is mosolyogtam rá. Azt mondta a Mami, hogy megint butaságokat beszélt. Állandóan valami vérvételről beszél. Az Apu mondta, hogy szerinte felesleges, de majd megkérdezi az orvosomat jövő héten, hogy ő erről mit gondol. Most minek jön az orvos? Na mindegy. Ki fog derülni úgyis lassan. A védőnénim most jól megtornáztatott. Megmutatta a Maminak, hogy milyen gyakorlatokat végeztessen velem. Valami üléssel kapcsolatosat, meg a forgással kapcsolatosat, meg valami kúszással kapcsolatosat. Az első kettőt szépen megcsináltam többször is, de a kúszásos nem tetszett. Mondta ezért a védőnő, hogy ezt többször kellene, mert ez nem jó így. Erre mondta a Mami, hogy mióta megszülettem azóta kúszok az ágyban. Mert soha nem tudok egy helyben megmaradni. Állandóan mozgásba vagyok, mint egy sajtkukac. De a védőnéni azzal meg volt elégedve, ahogy a hasamon fekszem és emelem a fejemet és tartom jó sokáig.
Hát körülbelül ennyi történt velem az előző héten.

Tizenkettedik élménybeszámoló

Hát újabb hét telt el. Sok-sok dolog történt velem.
Hát az időjárás nem igazán kedvez nekem. Pedig a Mami már úgy várta a jó időt, hogy sokat lehessen a szabadba sétálni. S akkor együttesen felfedezhetjük az új lakóhelyünket. Mert igaz, hogy a Mami három hónappal hamarabb költözött Nyíregyházára, de a nagy hasával nagyon nem bírt sokat sétálni. Hát én ezt igazából nem értem. Mert most a Maminak nincs is nagy hasa. De azért a Mami visz engem sétálni, ha nem esik az eső vagy ha nincs köd vagy ha nem fúj nagyon a szél. Hát ebből ezen a héten volt mindenből egy kicsi.
Újra voltunk kétszer a tónál, ahol állítólag sok madár lakik, de én még mindig nem tudom mi az a madár, mert még nem láttam őket. De a Mami mesélte, hogy még egy cirkusz is ott vert sátrat. Egy hétig voltak itt. S volt nekik tevéjük, aminek két púpja van. Volt néhány ló is. Ők a szabadban voltak. S mesélte a Mami, hogy a cirkuszban sokféle dolog van, ami engem nagyon fog majd érdekelni. Vannak állatos számok (kutya, elefánt, teve, vadállatok, fóka), artisták, bohócok, akik vicces dolgokat mutatnak és beszélnek. S megígérte a Mami, hogy majd visznek az Apuval cirkuszba engem, csak ahhoz még egy kicsit nőni kell majd nekem. De az Apu azt mondta, hogy előbb az állatkertbe fogunk majd menni, hogy megismerkedhessek az állatokkal közelebbről.
S voltunk még a belvárosban is. Mami megnézte az új üzletházat, ami jövő héten fog megnyílni. Mami szerint nem is olyan csúnya. De ehhez nem tudtam hozzászólni, mivel nem látok ki a mózesből. De megbeszéltük a Mamival, hogy nyártól már a sportkocsiba fog engem majd sétálni vinni és akkor már látni fogok mindent. Már nagyon várom. Csak még a napsugaraival kellene valamit csinálni, mert állandóan a szemembe sütnek. Szerintem direkt csinálják. Mami mondta, hogy keres majd nekem valami nagyon divatos napszemüveget. Az Apu természetesen rögtön kinevette a Mamit, hogy milyen hüleséget talált már megint ki. Pedig nekem tetszik nagyon az ötlet. De ahhoz előbb ki kellene sütnie a napnak.
S képzeljétek el kaptam pénteken egy új járókát. Az előző is nagyon jó volt, de a Maminak nagyon sokat kellett hajolnia, ha szeretett volna kivenni vagy betenni. Ezért úgy határozott, hogy az interneten keres nekem egy másikat, amit több magassági fokozatba lehet állítani. Meg is találta és pénteken hozta el egy zöld ruhás bácsi. A Mami gyorsan összeszerelte és kimosta a rácsvédő részét, mert nagyon büdös volt. S már pénteken este bele is tett engem. Annyira nem tetszik, mert a nem lóg le róla semmi, amit ráncigálni lehetne. Így a Mami beletette nekem játszószőnyegemet, s az arról lelógó dolgokat tudom most cibálni. Pedig mondta a Mami, hogy a rácsvédőkön sok-sok állat van, meg az ablakok mögé is be lehet nézni. De ez engem most nem érdekel. Én a játszószőnyegemet szerettem volna megkapni. Mondta a Mami, hogy majd a következő héttől barátkozom, akkor a rácsvédőn található figurákkal és biztos nagyon fogom élvezni.
Hát még egy dolog történt a héten. A Mami szerint nő a fogam. Az Apu szerint nem. S mivel ő az orvos így a Mami azt mondta, hogy akkor nem nő. Egy biztos, hogy a nyálam csorog és az ínyemen van sok-sok pici fehér pötty, amiből állítólag fog lesz. De mi az a fog és mire való? A Nagypapi szerint akkor már mangalicapörköltet fogok kapni ebédre, amikor megyek hozzájuk. Ez újabb kérdeseket vetett fel bennem, de ezeket most nem szeretném részletezni, mert még azt hiszik, hogy buta vagyok. Pedig a Mami szerint nagyon is sok eszem van.