Tizennegyedik élménybeszámoló

Hát újra eltelt egy hét. Olyan gyorsan mennek ezek a napok.
Ahogy ígértem, beszámolok a hétfői napomról. A Mami elhatározta, hogy hétfőn elmegyünk az Apuval hármasba vásárolgatni. Azt tervezte, hogy elmegyünk a gyógyszertárba, C&A-ba, DM-be, Brendonba és a Tescoba. Hát ebből nem sikerült mindenhova eljutnunk, mert nagyon elfáradtam és hazaszerettem volna menni az új járókámba aludni. Így a Tescoba már nem mentünk. De ott már úgy is voltam. S nem tetszett, mert a lámpák nagyon messze vannak a fejem felett és nem olyan szép fényesek, mint az otthoniak.
A Mami szépen felöltöztetett. Farmernadrágot és macis pulóvert vettem fel, meg egy szép kék kabátot. Beültünk a kocsiba és autóztunk valami bevásárlóközpontba. Itt a Mami elküldte az Aput a gyógyszertárba amíg mi bementünk a DM-be. Ez olyan bolt ahol sok mindent lehet, kapni, ami kell egy háztartásba. Aztán mentünk a C&A-ba. Itt ruhát lehet kapni, a törpéktől a felnőttekig. S itt vett nekem a Mami egy sötétkék tavaszi dzsekit. Hát nagyon jól áll nekem. Végülis nekem minden ruha jól áll. :o) Utána átmentünk a Brendonba. Ez egy babaáruház. Nem babákat, hanem a babáknak való dolgokat lehet venni. Mami itt tavaszi sapkát keresett nekem, mert most már talán itt lesz a tavasz és akkor nem adhatja rám a téli sapkákat, mert azok melegek. De itt meg is untam az egész vásárlást, s elkezdtem sírni. Így az Apu ki is jelentette, hogy akkor menjünk haza, mert biztos álmos vagyok, s majd ő elmegy egyedül abba a Tescoba. Hát nagyon elfáradtam az biztos. Mire hazaértünk el is aludtam a kocsiban, majd otthon a járókában is. Így majdhogynem az egész napot alvással és evéssel töltöttem.
A következő napok a szokásos menetrendben folytatódtak. Ha jó idő volt, akkor mentünk sétálni vagy a városba vagy a tóhoz. Ha esett, akkor csak a szobában kaptam a friss levegőt, miközben játszottam vagy aludtam. Én azt is szeretem, mert a járókában mindig találok valami újdonságot.
Csütörtökön pedig a Sárával - a szomszéd kislánnyal - plázába mentünk. Meglátogattuk az új bevásárlóközpontot (Korzó), ami szerdán nyílt. Hát nekem annyira nem tetszik. Nagyon meleg van az épületben és még melegebb van a boltokban. A zene nagyon hangos mindenhol és nem is olyan ami hallgatható. Nem is értem, hogy ezt a bolt dolgozói hogyan viselik megsüketülés nélkül. Egy dolog tetszik csak. Nagyon szép nagy fényes dolgok vannak a plafonon. Egyik fényesebb és szebb, mint a másik. De itt is sajnos nagyon messze vannak tőlem. Pedig olyan jó lenne csak egy kicsit megfogni. Még nem is harapnám meg, ígérem. De ezt a plázázást nem szeretem. Unalmas. Mondta is a Mami, hogy ráütöttem és nem az Apura. S képzeljétek el, megígértem a Maminak, hogy nem árulom el, hogy hol voltunk délután és hogy van benne olyan bolt, ami az Apu kedvence. Mert még a végén azt mondja, hogy nem megyünk haza Budapestre. Mi az a Budapest egyébként? A Mami azt mondta, hogy voltam már ott többször, csak akkor még az ő pocakjában voltam. Hát már nagyon kíváncsi vagyok rá.
Pénteken itt volt megint az orvos és megkaptam az utolsó oltásomat a három részes sorozatból. Mami szerint ezt viseltem az eddigiek közül a legjobban talán azért, mert már tudtam, hogy mi vár rám. S ezután is nagyon jól voltam. Nem lázasodtam be és nem lettem bányadtabb sem.
S vasárnap pedig megismerkedtem a dédnagyszüleimmel. A Mami nagyon várta már őket, mert nagyon régen találkozott velük. Nagyon szimpatikusak. Mind a kettőjük visel üveget a szeme előtt. S ugye azt én nagyon szeretem, mint a plafonon a világító fényeket. S a dédnagymamámmal még beszélgettem is. Neki nem panaszkodtam, hanem elmeséltem, hogy mik vannak a járókában és hogy mi mindent történt velem eddig. S megmutattam neki a legszebb mosolyomat is. Sajnos nem sokáig maradtak, mert mire felébredtem már nem voltak itt. Szeretnék megint találkozni velük, mert akkor folytatnám az élménybeszámolómat és bemutatnám neki az új barátomat, akivel a hét elején barátkoztunk össze.
Elárulok egy titkot. Amikor a Mami nem látja, akkor össze szoktam harapdálni. De nem panaszkodik. Pedig a Mami azt mondta, hogy nem szabad, mert fáj neki. Akkor miért nem szól? Biztos azért mert utána adok neki nyálas puszit és megbocsát nekem. :o)
S az Apu is meg tudta Sára apukájától, hogy hol jártunk és hogy milyen boltok vannak az új üzletközpontban. Remélem ettől még megyünk Budapestre.