2008. április 15., kedd

Tizenharmadik élménybeszámoló

Hát egy napot késtem az élménybeszámolóm megírásával, mert a tegnapi napom nagyon sűrű és fárasztó volt. De azt majd csak a jövő héten írom meg. Addig mindenki várhatja tűkön ülve, hogy mi történhetett velem hétfőn. :o)
Először is köszönöm szépen a sok köszöntést! Betöltöttem vasárnap a négy hónapot. Hát még a nap is kisütött a kedvemért. :o) S Mamival elmentünk sétálni. Megint elmentünk a tóhoz madarakat nézni, de én megint elaludtam mire odaértünk. Szerintem ott van valami altatópor a levegőben, hogy én ne tudjam megnézni a madarakat.
Az új járóka egyre jobban tetszik nekem, mert az oldalán rengeteg színes figura van, amiket még ráncigálni is lehet és némelyik csörög is. A Mami mondta, hogy egy vár története van rajta. Van ott királyfi, királylány, sárkány, ló, vár és egy macikirály. Nekem a legjobban az ablak mögé bújt sárkány tetszik. Olyan barátságos. S most már nagyon jókat tudok benne aludni is. S rájöttem, hogy hogyan lehet elmászni egy másik sarokba, mint ahova a Mamim letesz engem. Így a Mamit mindig meg tudom lepni, hogy éppen hol talál meg.
Egyre többet beszélek és most már sokszor sikítozom is, mert nagyon tetszik a hangom. S néha még nevetni is sikerül úgy, hogy hang is jön ki a számon, de ez nem mindig megy még. De gyakorolni fogok, hogy állandóan lehessen a hangomat hallani. Így legalább az Apu nyugodt lesz majd, mert tudja, hogy jól vagyok.
A járókában töltöm az egész napomat, csak este megyek az ágyba aludni. Így a Mami a járókába tett be nekem különböző játékokat. Azokkal is próbálok beszélni, de ők nem válaszolnak. Van ott egy pingvin, aminek nagyon jó a mancsát harapdálni, de nem mindig sikerül úgy fogni, így néha az orrát rágcsálom. Az se rossz, de az szőrös és az Apu nem örül, hogy azt eszem. Aztán ott van a Katica Matrica, aminek azért ez a neve, mert ráfeküdtem és így még laposabb lett. Nagyon tetszik ez a név, mert olyan jól csilingel, ahogy kimondja a Mami a nevét. Ő valami sípoló hangot is kiad magából. Ő a játszószőnyegem egy állata, de a Mami levette nekem, mert egy kicsit átszerkesztette a rendszert, hogy elérjem rajta a lelógó dolgokat. Szoktam a játszószőnyegen is lenni. Ott a legjobban a kulcscsomót szeretem, mert jól zörög. Egyre jobban el tudom kapni és akkor cibálom össze-vissza. Mondta is az Apu a Mamimnak, hogy magamra fogom borítani az egész állványt. De azért annyira még nem vagyok erős, de majd leszek. Edzek mindennap. A játékok mellett megtaláltam a kezemet is. Legalábbis a Mami azt mondta, hogy amivel meg fogom a tágyakat az a két kezem. Hát én nem tudom, de nagyon érdekes mert a kis nyúlványokat be tudom hajlítani, meg kinyújtani és ha nyúlok valamifelé - és elérem -, akkor meg tudom tapogatni. De az Apu annak örül, hogy lassan kezdem a lábamat is felfedezni. Az nem tudom mi, de talán majd az is kiderül, hogy az mire jó.
Volt a védőnéni pénteken nálunk. Végre nem aludtam, így jobban meg tudtam nézni. Hát nekem annyira nem szimpatikus. Így nem is mosolyogtam rá. Azt mondta a Mami, hogy megint butaságokat beszélt. Állandóan valami vérvételről beszél. Az Apu mondta, hogy szerinte felesleges, de majd megkérdezi az orvosomat jövő héten, hogy ő erről mit gondol. Most minek jön az orvos? Na mindegy. Ki fog derülni úgyis lassan. A védőnénim most jól megtornáztatott. Megmutatta a Maminak, hogy milyen gyakorlatokat végeztessen velem. Valami üléssel kapcsolatosat, meg a forgással kapcsolatosat, meg valami kúszással kapcsolatosat. Az első kettőt szépen megcsináltam többször is, de a kúszásos nem tetszett. Mondta ezért a védőnő, hogy ezt többször kellene, mert ez nem jó így. Erre mondta a Mami, hogy mióta megszülettem azóta kúszok az ágyban. Mert soha nem tudok egy helyben megmaradni. Állandóan mozgásba vagyok, mint egy sajtkukac. De a védőnéni azzal meg volt elégedve, ahogy a hasamon fekszem és emelem a fejemet és tartom jó sokáig.
Hát körülbelül ennyi történt velem az előző héten.

Nincsenek megjegyzések: