Tizenkettedik élménybeszámoló

Hát újabb hét telt el. Sok-sok dolog történt velem.
Hát az időjárás nem igazán kedvez nekem. Pedig a Mami már úgy várta a jó időt, hogy sokat lehessen a szabadba sétálni. S akkor együttesen felfedezhetjük az új lakóhelyünket. Mert igaz, hogy a Mami három hónappal hamarabb költözött Nyíregyházára, de a nagy hasával nagyon nem bírt sokat sétálni. Hát én ezt igazából nem értem. Mert most a Maminak nincs is nagy hasa. De azért a Mami visz engem sétálni, ha nem esik az eső vagy ha nincs köd vagy ha nem fúj nagyon a szél. Hát ebből ezen a héten volt mindenből egy kicsi.
Újra voltunk kétszer a tónál, ahol állítólag sok madár lakik, de én még mindig nem tudom mi az a madár, mert még nem láttam őket. De a Mami mesélte, hogy még egy cirkusz is ott vert sátrat. Egy hétig voltak itt. S volt nekik tevéjük, aminek két púpja van. Volt néhány ló is. Ők a szabadban voltak. S mesélte a Mami, hogy a cirkuszban sokféle dolog van, ami engem nagyon fog majd érdekelni. Vannak állatos számok (kutya, elefánt, teve, vadállatok, fóka), artisták, bohócok, akik vicces dolgokat mutatnak és beszélnek. S megígérte a Mami, hogy majd visznek az Apuval cirkuszba engem, csak ahhoz még egy kicsit nőni kell majd nekem. De az Apu azt mondta, hogy előbb az állatkertbe fogunk majd menni, hogy megismerkedhessek az állatokkal közelebbről.
S voltunk még a belvárosban is. Mami megnézte az új üzletházat, ami jövő héten fog megnyílni. Mami szerint nem is olyan csúnya. De ehhez nem tudtam hozzászólni, mivel nem látok ki a mózesből. De megbeszéltük a Mamival, hogy nyártól már a sportkocsiba fog engem majd sétálni vinni és akkor már látni fogok mindent. Már nagyon várom. Csak még a napsugaraival kellene valamit csinálni, mert állandóan a szemembe sütnek. Szerintem direkt csinálják. Mami mondta, hogy keres majd nekem valami nagyon divatos napszemüveget. Az Apu természetesen rögtön kinevette a Mamit, hogy milyen hüleséget talált már megint ki. Pedig nekem tetszik nagyon az ötlet. De ahhoz előbb ki kellene sütnie a napnak.
S képzeljétek el kaptam pénteken egy új járókát. Az előző is nagyon jó volt, de a Maminak nagyon sokat kellett hajolnia, ha szeretett volna kivenni vagy betenni. Ezért úgy határozott, hogy az interneten keres nekem egy másikat, amit több magassági fokozatba lehet állítani. Meg is találta és pénteken hozta el egy zöld ruhás bácsi. A Mami gyorsan összeszerelte és kimosta a rácsvédő részét, mert nagyon büdös volt. S már pénteken este bele is tett engem. Annyira nem tetszik, mert a nem lóg le róla semmi, amit ráncigálni lehetne. Így a Mami beletette nekem játszószőnyegemet, s az arról lelógó dolgokat tudom most cibálni. Pedig mondta a Mami, hogy a rácsvédőkön sok-sok állat van, meg az ablakok mögé is be lehet nézni. De ez engem most nem érdekel. Én a játszószőnyegemet szerettem volna megkapni. Mondta a Mami, hogy majd a következő héttől barátkozom, akkor a rácsvédőn található figurákkal és biztos nagyon fogom élvezni.
Hát még egy dolog történt a héten. A Mami szerint nő a fogam. Az Apu szerint nem. S mivel ő az orvos így a Mami azt mondta, hogy akkor nem nő. Egy biztos, hogy a nyálam csorog és az ínyemen van sok-sok pici fehér pötty, amiből állítólag fog lesz. De mi az a fog és mire való? A Nagypapi szerint akkor már mangalicapörköltet fogok kapni ebédre, amikor megyek hozzájuk. Ez újabb kérdeseket vetett fel bennem, de ezeket most nem szeretném részletezni, mert még azt hiszik, hogy buta vagyok. Pedig a Mami szerint nagyon is sok eszem van.