2009. május 31., vasárnap

Budapest, Budapest, de csodás!

Hát hazajöttem. Pontosabban jöttünk. Nagyon szeretek a nagyszüleimhez menni. Van egy óriási nagy házuk, nagy kerttel. Nagyon jó ott "sétálni". Csak egy dolog zavar a kertben, de az nagyon. A fű. Minek? Nem tetszik. Szegény Mami nem érti, hogy miért nem teszem le a kezemet a fűbe. Vagy ha mezítláb vagyok, miért megyek inkább a tűzforró kővön. Igazából nem árulom el neki. Azt azért megállapítottam, hogy minden kertben más a fű. De azért van előnye is a kertnek. Lehet egy nagyon hosszú, vékony valamivel vízet locsolni. Engem ez a víz érdekel nagyon. Hogy az honnan jön? Hogy miért változik a hőfoka? Hogy hogyan lehet változtatni a sebességét? De mivel én még kicsi vagyok, így ezt nem értem. Plusz nehéz is nekem ezt a csövet cipelni és tartani. Ezért kaptam egy kis locsolókannát. Egyszer kellett csak meglesnem, hogy honnan tudok bele vízet szerezni. Azóta odajárok állandóan. Mert a virágokat, bokrokat - Nagypapival a cipőmet :o) - kell locsolni. S mivel kicsi a locsoló kannám, így sokat kell fordulnom. De nem baj. Mert nagyon tetszik nekem ez kanna feltöltés.
Most hogy már egyre biztonságosabban megyek - család szerint futok, mintha késésben lennék a fontos randimról egy szép lánnyal - úgy, hogy fogom valakinek egy, azaz egy ujját, azóta állandóan sétálni szeretnék kinn a szabadban. A család viszont nagyon fáradt ettől. Ezért úgy gondolták, hogy azzal, hogy nincs cipő rajtam - meg rajtuk -, meggátolnak a sétálásban. De amikor mondják, hogy nincs meg a cipő, akkor megkeresem mindenki cipőjét. :o) S ilyenkor nagyon jót nevetnek.
S képzeljétek kaptam egy békás fürdőnadrágot. Szombaton gyorsan ki is próbáltam egy lavór vízben. Alig lehetett kivenni a vízből. Ahogy kijöttem, vissza is mentem. S kaptam még egy hintaágyat is. Nagyon szép színe van. S nagyon jó benne hintázni. Pontosan két percig. Utána már unalmas. :o) S kaptam egy homokozót is. Mert amikor voltunk a bölcsödében nyílt napon, akkor a homokozó nagyon megtetszett nekem. A homokót nem dobáltam, mert azt nem szabad. De azt megállapítottam, hogy nagyon érdekes fogása van ennek a homoknak. Igaz, hogy homokot mire kaptam a homokozóba, addigra rossz idő lett. Így azt mondta a Mami, hogy majd legközelebb homokozunk is. Addigra Nagypapi is eldöntheti, hogy hol engedélyezi nekem a homokozó felállítását.
Találkoztam a Gabival és a Diával. Képzeljétek, a Dia lenyelt - szerintem - egy labdát, ami a hasánál elakadt. De valami kisebb labdát. De azt mondják, hogy az az én lány unokatestvérem lesz. De engem nem lehet becsapni. Tudom én, hogy az egy labda vagy valami hasonló.
S képzeljétek vasárnap magamtól megtettem két lépést. A Gabitól a Tündéig. Akinek akkor volt a névnapja. :o)
Most már itthon vagyok. :o)

2009. május 21., csütörtök

Hetedik fog

Hát Mami egyre nagyobb bajban van! Egy újabb kinőtt fogat vett észre. Most a bal oldalt. De ez nem két átlóban elhelyezkedő tűhegyes pötty, hanem egy fognak az éle. Most is a négyesre vagy az ötösre gyanakszik. De nem mutatom meg. Ma azér már egy kicsit nyügősebb voltam. De lehet, hogy a meleg miatt. Vagy azért mert holnap megyek haza Budapestre. Vagy nem is tudom. Az biztos, hogyha a Mamit nem látom, sírok. Ha Aput nem látom napokig - s ez sokszor van -, akkor nem vagyok hajlandó vele fürdeni, csak a Mamival.
Mami már szerintem fél, hogy holnap belenéz a számba és kész fogsorom lesz. :o)

2009. május 19., kedd

Hatodik fog

Szegény Mami! Komoly fejtörést okozok Neki! Nem mutatom meg a fogaimat. csak úgy lesből tudja villámgyorsan megnézni, hogy nőtt-e újabb. Hát jobb oldalt van két átlós tűhegyes csúcs a számban. De Mami nem tudja megállapítani, hogy ez a fog hányadik lehet a jobb oldalt. A négyes vagy ötös lehet a Mami szerint. Én meg nem segítek neki. Csakazértsem. :o)
Az az egy biztos, hogy enni eszem, inni iszom, játszani játszok.

U.i.: Nagyon meleg van.

2009. május 7., csütörtök

5.fog

Kijött az ötödik fogam éle. Szóval újabb foggal gyarapodtam. Mondta is a Mami, hogy már ideje volt, mert az Apu nem normálisnak nézi. Mert szerinte nekem már nem lesz több fogam. De most már öt van.