Ötödik élménybeszámoló

Hát ez a hét sem telt el unalmasan!
Apu végre meggyógyult így neki is meg tudtam mutatni a széles mosolyomat. Aminek nagyon örült. Azóta is azt szeretné látni, hogy mosolygok állandóan. De ez nem mindig megy.
Szombaton itt voltak a Nagypapiék! Hoztak nekem rengeteg szép ruhát. Mami mondta, hogy őszig el vagyok látva mindennel. Még cipőket is kaptam, amik még jók a lábamra. Pedig nagyon féltek a Nagypapiék, hogy mire lejönnek hozzám addigra kinövöm, mert annyira gyorsan növök, mint a gomba. Olyan jó lenne, ha már szép idő lenne, mert akkor mutogathatnám mindenkinek, hogy milyen csinos vagyok az új ruháimba. A Nagypapiéknak annyira tetszettem, hogy azt mondták, hogy hazavisznek magukhoz, hogy rájuk is mosolyogjak folyamatosan. Még a fürdetést is megvárták, hogy megnézhessenek, hogyan fürdök egy kis segítséggel. Amíg itt voltak, addig nem is aludtam. Érdekesebb volt a társaságuk, mint az alvás. Megmutattam Nekik a mosolyomat, a széles vigyorgásomat, a sajtkukacságot, s még azt is, hogy milyen hangosan tudok büfizni. De ezt még elnézik nekem, mert kicsi vagyok és ez természetes ebben a korban.
S képzeljétek, Mami legnagyobb örömére éjszaka már nem kelek fel enni. Hagyom aludni, hogy ki tudja pihenni magát. Így csak reggel 5-7 óra között ébredek fel először, s akkor is csendbe vagyok, hogy a szomszédok nehogy panaszt tegyenek a korai ébresztő miatt.
A héten három érdekes dolgot vettem észre. Az egyik, hogy minden szobában a plafonon van valami fényes tárgy, amit a Mamiék egy gomb megnyomásával tudnak kezelni. Ha egyszer megnyomják a gombot, akkor nagyon világos lesz a szobában. Ha még egyszer, akkor sötétebb. Úgyis izgalmas a látvány, ha sötét van, de akkor tetszik a legjobban - még a szám is tátva marad -, ha világos lesz a szobában. A másik pedig, hogy a szobámban a szekrény tetején van egy óriási nagy állat. Egy egér. A Mami munkatársaitól kaptam, de azt mondta az Apu, hogy amíg nem leszek egy kicsit nagyobb, addig nem lehet az ágyamban. Mert az egér feje kb. akkora, mint amekkora én vagyok. Addig csak nézni szabad. De amilyen tempóba növök, lassan meg is fogom kapni. Lehet, hogy csak megsimogathatom először, de később biztos meg is harapdálhatom. A harmadik dolog, hogy a Mami felszerelt nekem az ágyam mellé egy nagyon szép képet. Azt mondta, hogy ez egy híres magyar író meséjéről készült. S el is mondta nekem, hogy mit ábrázol és a mesét is elmondta. De arra nem tudtam figyelni, mert annyira lekötött a sok szép forma és szín. Így meg fogom kérni a Mamit, hogy mesélje el nekem még egyszer, hátha akkor majd rá is tudok figyelni egy kicsit. S az is feletűnt az utóbbi napokban, hogy az ágyam körül és a függönyön nagyon sok aranyos állat van. Van maci fiú, maci lány, nyuszi, kutya. Én a maci lánnyal szoktam beszélgetni. Csak az a baj, hogy nagyon szótlan, csak mosolyog folyamatosan. De nem baj, így legalább nem vágunk egymás szavába.
A pelenkázást most már sírás nélkül kibírom. De csak azért, mert ott van a foltos nyuszi barátom és addig, míg a Mami próbál bepelenkázni, addig megbeszéljük a napi eseményeket. Szoktam sajnálni a Mamit ilyenkor, mert szegénynek nem egyszerű ez a pelenkázás. Valahogy a pelenka mindig kicsúszik alólam. Én nem értem hogyan. Pedig én nyugton vagyok mindig ilyenkor. Nem jár se a kezem, se a lábam. De, hogy ne legyen szomorú a Mami, rámosolygok és akkor már is gyorsabban megy a dolog.
A héten megint 15 dkg-ot híztam, így már kereken 5 kg-os vagyok. Egyre többet beszélek és nézelődök. Az Apu nagy örömére már a kezemet nem ökölben tartom általában, hanem kinyújtom az ujjaimat. Próbálok tárgyak után nyúlni, de a megfogásuk nem minden esetben megy. Ilyenkor szomorú vagyok, s próbálkozom még egy kicsit.
Azt majdnem el is felejtettem, hogy szerdán betöltöttem a két hónapot.