Hatodik élménybeszámoló

Hát ez a hét is gyorsan eltelt. Az eleje az oltásokról szólt, a vége pedig egy másik nagyon komoly dologról, de ezt majd csak később fogom elárulni. Kezdem szép sorban a hét eseményeit.
Pénteken itt volt nálunk megint a védőnő. Aki nagyon örült, hogy szépen fejlődöm, hogy nem hullik a hajam és még a bőröm is nagyon szép. Mami egy kicsit félt a BCG oltásom látványa miatt, ezért megmutatta a védőnőnek, hogy hogyan néz ki. De ő azt mondta, hogy ezzel nincsen semmi baj, de azért jó lenne, ha a Mami megmutatná az orvosnak is. Hát mondta is a Mami, hogy ennek aztán sok értelme volt. Nincs semmi baj az oltással, de azért sürgősen lássa az orvos. Aztán vasárnap este nagyon megijesztettem a Mamit, pedig nem akartam. Szépen megfürödtünk, amit már nagyon élvezek, mert kezdek rájönni, hogy hogyan lehet jó nagyokat pancsikolni, hogy minden vizes legyen. Most már a kezemet és a lábamat is használom. Na de már megint eltértem a lényegtől. :o) Szóval Mami kivett a kádból és bebugyolált abba a nagyon kis puha fürdőlepedőbe, amit annyira szeretek. De ekkor úgy elkezdtem üvölteni, hogy a Mami megijedt, mert nem értette, hogy mi történhetett, mert nagyon szeretem amikor bebugyolál és megtörölget és beszél hozzám. De aztán meglátta az oltásom helyét, amit nagyon csúnyán kifakadt és nekem nagyon fájt. Szegény nagyon sajnált és tanácstalan lett, hogy mi történhetett és ilyenkor mit kell tenni. A Nagymami azt tanácsolta, hogy alkoholos vattapamaccsal próbálja meg lefertőtleníteni. De képzelhetitek mennyire sírtam, mert az nagyon csípett engem. De a Mami magához ölelt és megvigasztalt. Szépen felöltöztetett és adott nekem finom vacsit és utána el is aludtam. Az Apu, amikor mesélte a Mami, hogy mi történt rögtön ideges lett, hogy ez mitől lehet. De végül megnyugodott, mert mondta neki a Mami, hogy holnap jön a doktor bácsi az első oltással a sorozatból és majd őt megkérdezik, hogy ez jó vagy nem jó.
Hát másnap jött is a doktor bácsi. Ő azt mondta, hogy ez a legjobb, ami történhetett, mert így legalább megúszom majd egy másik oltást, amit több év múlva adnának. De azért a mostani oltást megkaptam. Nem fájt, mert jól adta be a doktor bácsi, csak a végén sírtam egy kicsit, hogy nehogy azt gondolják a felnőttek, hogy nem fáj. Mami egy kicsit vigasztalt és azt nagyon szeretem. S képzeljétek el, nem is lázasodtam be és az oltás helye sem látszódott már estére. Mondtam a doktor bácsinak, hogy egy hónap múlva jöhet a következő oltás.
Képzeljétek el, az Apu egy egész hétre itthon maradt, hogy velem legyen. Mert azt mondta, hogy annyit dolgozik, hogy fél, hogy nem fogom megismerni. Pedig ez nem így van, mert nagyon is emlékszem a hangjára. Mert amikor még a Mami hasában voltam, akkor nagyon sokat énekelt nekem. Most is énekel és átkölti az énekeket , hogy az én nevem is benne legyen.
A másik nagyon fontos dolog, ami történt velem a héten, az az, hogy elkezdtem beszélni. Igaz, hogy a Mamiék nem értik, de nagyon tetszik nekik, ahogy a pelenkázón a Nyuszi barátommal és az ágyban pedig a Maci barátommal megbeszélem a napi eseményeket. S nekem is nagyon tetszik, hogy milyen hangok jönnek ki a számon. Az az egy baj van csak, hogy nem válaszolnak a barátaim. S ezt nem igazán értem. Lehet, hogy nem értik ők sem, hogy mit beszélek nekik. Mi lesz így velem? Ki fog velem majd beszélgetni. Mert Mami is, meg az Apu is beszél nekem, de amikor én válaszolok azt ők nem értik.