Kilencedik élménybeszámoló

Hát ez a hét is gyorsan eltelt. Főleg, hogy több, mint egy hete nem írtam. :o)
Próbálok időrendbe haladni az eseményekkel, de lehet, hogy össze-vissza fogok csapongani, ahogy eszembe jutnak a dolgok.
Látogatók:
Múlt hétvégén voltak Nálunk a Mami ismerősei. Egy kedves fiú és egy kedves lány. A lány nagyon tetszett nekem. Sokat beszélgettem vele. Simogatta a talpamat én meg cserébe mosolyogtam rá nagyon kedvesen. Hoztak nekem egy aranyos kutyát, ami nagyon nagy. Így még nem tudom meg fogni, csak nézegetni büfizés közben.
Csütörtökön voltak megint a Nagypapiék. Ő rájuk is nagyon sokat mosolyogtam és még beszéltem is nekik. De utána egy kicsit elfáradtam, így nem tudtam tovább élvezni a társaságukat, mert letettek aludni az ágyamba. De amikor felébredtem még itt voltak, így elmeséltem nekik, hogy mit álmodtam. S még rengeteg kép is készült rólunk.
Pénteken jött az Apu régi ismerőse a családjával. Egy nagyon aranyos kislányuk van, Hanna. Ő is beszél, de úgy, hogy a felnőttek is értik. S ő már megy, majdhogynem fut. Neki is van olyan játéka, mint nekem a hordozón. S nagyon tetszett neki a kutyám, így amíg itt voltak, addig odaadtam neki egy kicsit, hogy játszon vele, mert én még nem tudok, mert túl nagy nekem.
Vasárnap pedig itt volt a Rami és névrokonom David. Hoztak nekem egy nagyon vagány macis farmert és egy macis pólót. Remélem hamarosan a Mami feladja rám. Nagyon aranyosan mosolyogtak rám és én is mosolyogtam rájuk. Néha beszéltem is, de nem sokat, mert a délelőtt nagyon elfáradtam, amikor a Mamiékkal voltunk a bababörzén. ez egy olyan dolog, ahol az Anyukák cserére ajánlják fel a babájukat. :o) Na jó, csak vicceltem. Szóval itt sok-sok mindent lehet venni sokkal olcsóbban. Miután elmentek a Ramiék, a Mamiéknak elmeséltem mindent, hogy mi történt velem az elmúlt három órában. Utána pedig elaludtam és nem is akartam felkelni.
Ahogy látjátok nagyon változatos volt a hét. A Mamival sokat voltunk sétálni, mert végre jobb az idő. Volt olyan, hogy délelőtt és délután is mentünk sétálni. Az a baj, hogy az Apu csak hétfőn tudott velünk jönni, mert a többi napon dolgozott valami kórházba, ahova nagyon sok beteg jön állandóan. Én biztos nem leszek orvos. Pedig az Apu azt szeretné.
Egyre többet vagyok ébren, de a Mami nagy örömére elfoglalom magam a kiságyban. Egyre többet próbálom megfogni a körülöttem lévő dolgokat, de nem mindig megy. De azt mondta a Mami, hogy lassan már rögtön megfogok majd mindent. Addig pedig próbálkozni kell. S most már egyre többet is beszélek a Mamiékkal. S egyre kevesebbet ásítok bele a mondanivalómba. Az esti tornák is egyre jobban tetszenek. A lábfejem is kezd egyre szebben állni és a fejemet is egyre többször tudom már tartani.
Holnap jön megint a doktor bácsi. Megint valami oltást ad majd be. S leméri a hosszamat is. A Mamiék erre kíváncsiak a legjobban. De ez az eredmény majd csak jövő héten fogom tudatni Veletek. Addig titkolom. :o)