Második élménybeszámoló

Kedves Látogató!
Először szeretném megköszönni Mindenkinek a sok-sok pozitív visszajelzést!
Hát az elmúlt egy hétben néhány dolog történt Velem.
Egyre kevesebbet alszom napközben. De próbálom elfoglalni magamat, hogy Anyu tudja a dolgát végezni. De azért néha jelzem neki, hogy itt vagyok, nehogy elfelejtse :o).
A Nyuszi mellé kaptam egy másik barátot, egy macit. Nagyon szép színes. Őt Apu nyerte Nekem, amikor még Anyu hasában voltam. Mesélte, hogy nagyon sok és érdekes feladatot kellett ezért csinálnia. De azt mondta, hogy megérte. A macival még nem ismerkedtem meg közelebbről, de azért szemmel tartom, nehogy elmenjen valahová.
A pelenkázást már néha jobban viselem, aminek Anyuék nagyon örülnek. Mert azt mondják, hogy így azért könnyebb, hogy nem hátráltatom őket. S rájöttem, hogy így hamarabb is kapok enni, s hát ez a legfontosabb. Mert enni azért nagyon szeretek, mint Apu.
Tegnap utaztam megint. Nagyon jó volt. Olyan jót aludtam. Elringatott a kocsi és a 4-es út "sima" talaja. Szóval tegnap Debrecenben voltam a 6 hetes kontrollon. A váróban még volt másik két kisfiú is. Ők nagyon sírtak és felébresztettek. Így gondoltam, hogy akkor én is megmutattom, hogy Nekem is van hangom. Így kánonban sírtunk hárman. De én gyorsan befejeztem, mert Anyu felvett és sétált velem egy kicsit. Szerencsére gyorsan behívtak Bennünket, mert Apu is orvos és így soron kívül be lehetett menni. Megint találkoztam azzal a kedves doktor bácsival, aki az első nap vizsgálgatott a kórházban. Meghallgatta a szívemet, megnyomkodta a hasamat. Utána megmutatta Anyuéknak, hogy fürdetés előtt majd milyen tornamutatványokat kell majd csinálni Velem. Anyuék segítségével majd kell felülnöm, hasra fektetve kúsznom (hát ezt állandóan művelem, ezt márt nem kell gyakorolni), aztán a pelenkázón lépkednem kell és legvégül súlyzózniuk kell Anyuéknak Velem. Hát ez annyira nem tetszett, de azért nem sírtam. Utána megmértek. 4460 gramm súyú, 57 cm hosszú vagyok. A fejem 39 cm-es, a mellkasom pedig 38 cm-es. Hát jó sokat nőttem. De azt mondta a doktor bácsi, hogy ez az én feladatom.
Utána Anyu ment vizsgálatra. Akkor már nagyon sírtam, mert sokat kellett várni rá és én már szerettem volna hazamenni. De jött két néni és azt mondták, hogy nagyon szép vagyok. Egyikük szerint tiszta Apu vagyok, a másik szerint pedig tiszta Anyu. Hát jól össze tudják zavarni a baba fejét. Utána Anyu is gyorsan megjött és el is indultunk haza. Az úton megint jött aludtam. Csak egyszer sírtam, mert nagyon zavart a csuklás. Na hát ebben biztos, hogy Anyura ütöttem.
S képzeljétek este még a babakocsim is megérkezett. Én még nem láttam, de Anyuék már összeszerelték. Mondta is az Apu, hogy remélem fiam, hogy az én eszemet örökölted, de Anyu logikai érzékét.
Az este a szokásos menetben folyt. Anyu beolajozott és a szokásos csütörtök esti mérést is megejtettük. Itthon már 4490 gramm voltam, így ezen a héten 250 grammot híztam. De továbbra sem látszik rajtam, mert a hasam nem nő. Kötelező figyelni erre, mert szeretném a nagybácsit követni a pályán. A doktor bácsi is azt mondta, hogy focista leszek, mert a vizsgáló asztalon lévő játékok közül csak a piros labda tetszett Nekem a legjobban. A mérés utána Apu megfürdetett és felöltöztetett. S utána jött az este csúcspontja, megvacsoráztam, majd lefeküdtem aludni.