2008. január 20., vasárnap

Első élménybeszámoló

Kedves Látogató!
2007. december 13-án 8.55 perckor, 51 cm hosszúsággal és 3670 gramm súllyal, hosszú, szőkés-barna hajjal és sötét kék szemmel születtem meg Debrecenben. Az első perctől kezdve, mint egy sajtkukac izegtem-mozogtam. Egy hétig a kórházban kellett maradni. Ezalatt napról-napra csak fogytam. Pedig sokat ettem. De az Apu szerint a hideg szoba és sok trauma miatt az energiámat nem a hízásra fordítottam. Így az egy hét alatt 340 grammot fogytam. Így a szüleim úgy döntöttek, hogy haza is visznek, mert féltek, hogy a végén még teljesen elfogyok.
Hogy kire hasonlítok? Hát ez egy nagyon érdekes kérdés. Valaki azt mondja, hogy tiszta Apu. Más, hogy tiszta Anyu. Anyu szerint mind a kettőjükre egy kicsit.
2007. december 20-án mentünk haza és akkor 3330 gramm súlyú voltam.
A pelenkázást nem szeretem, de öltözni nagyon szeretek.
Az azóta eltelt négy hétben sok minden történt velem.
Először is hízok és növök folyamatosan. Az első héten 200 grammot, a másodikon 280 grammot, a harmadikon 220 grammot és a negyediken 210 grammot híztam. Így most már 4240 gramm vagyok. S már 56 centi hosszúnak mértek Anyuék. Így a ruhákba hosszába pont beleférek, de széltében még ladikázom. Azaz hasat nem növesztek, már most vigyázok a vonalaimra. A védőnő szerint hosszú kisfiú leszek, mint az Apu.
Másodszor a hajam elkezdett szökülni és még nem hullott ki. A szemöldököm viszont még nagyon szőke, de a szempillám kezd barnulni. A szemem pedig egyre kékebb és egyre nagyobb.
Harmadszor a kedzeti állandó evés-alvás ritmust felváltottam a kevesebb alvásra és több nézelődésre. De az evés megmaradt az állandó programok között.
Negyedszer a pelenkázást még mindig nem szeretem. Az Apu szomorú is, mert nagyon sírok ilyenkor és ő pedig nagyon sajnál engem emiatt. De azért van, hogy nem sírok. Ilyenkor megnézem, hogy mi van a pelenkázón. Nagyon tetszik a bébiőr kék fénye és a foltos nyuszival is szoktam beszélgetni. Próbálom őt megfogni, de ez nem mindig sikerül. De ha elérem, akkor szeretném megkóstolgatni, de Anyu azt mondta, hogy a Nyuszi ennek nem örülne. Ezért - eddig - még nem haraptam meg.
Éjszaka alszom és hagyom Anyuékat is aludni, de azért egyszer felébresztem őket, hogy egyek.
Mivel a babakocsim még nem érkezett meg, így csak az erkélyt láttam a nagyvilágból. De nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen lehet kinn. Ezért várom, hogy megérkezzen. Azt ígérték, hogy jövő héten már itt lesz. S akkor Anyuval, meg a szomszédban lakó kislánnyal, Sárikával mehetek majd sétálni.
Hát igen a szomszédban lakik Sárika. Ő öt héttel hamarabb született. Még nem találkoztam vele személyesen, de a hangját már hallottam. Szoktunk egymással beszélgetni a falakon keresztül. És én úgy szoktam feküdni a kiságyba, hogy az ő szobája felé fordulok.

Nincsenek megjegyzések: