2008. november 17., hétfő

Huncut szemű

Mamival jó itthon lenni, mert amikor a szabad két órám van, akkor nem akar bekorlátozni a helyemre. Hanem arra mehetek, amerre szeretnék. Na jó nem teljesen, mert nem dughatom bele az ujjaimat az Apu DVD-lejátszójába, meg nem húzogathatom a telefon zsinórját. De mehetek a tükör ajtóhoz, ahol egy kisbaba szokott szembenézni velem. Olyan kis mosolygós, huncut szemű.
Viszont nem vagyok hajlandó magamtól felülni. Ha felültet a Mami, akkor egy picit úgy maradok, de aztán hasra vágom magam és kúszom a saját irányomba.
Nem vagyok hajlandó mászni sem. Négykézláb is csak a járókában és az ágyban vagyok hajlandó. Szabadtéren nem.
S még állni sem állok fel. Ha valamit el szeretnék érni a Mamin vagy az Apun, akkor felhúzom magam és megszerzem. De egyébként nem veszélyeztetem a polcon található dolgokat.

Nincsenek megjegyzések: