Harmadik élménybeszámoló

Ezen a héten is sok minden történt velem.
Megnéztem közelebbről a babakocsimat. Nagyon tetszik a színe. Olyan szép narancssárga. Ezért eddig nem is aludtam a babakocsiban. Inkább nézegettem egyik, majd a másik oldalát. Rá kellett jönnöm, hogy egyik szebb, mint a másik. Hétfőn hármasban mentünk sétálni egy kis időre itt a környéken. Apa félt, hogy megfázom, mert fújt a hideg szél. De nem fáztam meg. Kedden Anyuval voltunk kettesben. Vele a másik irányba mentünk és megleptük Aput az ügyeletben. Nagyon örült nekünk. De sietnie kellett vissza a betegekhez. Szerdán megint hármasban voltunk sétálni. Aput elkísértük a postára majd még egy kicsit sétáltunk, mert Apu azt hitte, hogy el fogok aludni, mert becsuktam a szemem. De becsaptam és nem aludtam el. Az az igazság, hogy a babakocsi színe is nagyon érdekel még, meg én nem tudok a hátamon aludni. S ebben a bundazsákban még mozogni sem lehet annyit, mint amennyit én szeretnék. Így nem szeretem a hideget. Anyu azt mondta, hogy reméli, hogy egyre jobb lesz az idő, mert akkor nem kell rám adni a bundazsákot és feküdhetek a hasamon és izeghet, mint a sajtkukac. Csütörtökön sajnos nem voltunk sétálni, mert reggelre annyi hó esett, hogy Anyu nem hitt a szemének. Még Aput is felébresztette, hogy jól lát-e. Apu megnyugtatta, hogy jól lát és aludt tovább.
A súlyom megint változott. Kereken 4700 grammos voltam tegnap a fürdés előtt. Most már 62-es ruhákat hordok. De széltében ezek is lebegnek rajtam. Nem tudom mikor lesz már egy olyan ruhám, ami széltében is és hosszában is jó lesz rám. De talán jobb is, hogy hosszában jó rám, mint hogy kitöltsem az egészet. Így legalább tudok sajtkukacot játszani. Anyu az utóbbi napokban kiszúrt velem nagyon. Megint a hálózsákot adta rám alváshoz, de ebben nem tudok éjszaka úgy közlekedni, mint ahogy szoktam. Ezért inkább a barátaimat húzom közelebb magamhoz.
Fürdeni már egy kicsivel jobban szeretek. Kevesebbet sírok és tegnap még Apura is mosolyogtam, hogy megnyugodjon, hogy jól vagyok, s nem meleg vagy hideg a víz, hanem pont jó.
Pelenkázás is egyre jobban megy. Én ritkábban sírok, így hamarabb végez velem az Anyu.
Egyre többet mosolygok és huncutkodom. Utánzom Anyut vagy ő utánoz engem és ezzel olyan jól elvagyunk, hogy csak na.
Ma kaptam Anyutól egy új sapkát, mert a régi már akkor szűk volt, amikor megkaptam. S adott egy újabb játékot is. Egy színes kockát, ami zörög, ha Anyu rázza. Én még nem tudom rázni, mert kicsi a kezem hozzá. De valamit majd kitalálok, hogy nekem is zörögjön.