2008. március 31., hétfő

Tizenegyedik élménybeszámoló

Hát ez a hét is nagyon gyorsan eltelt!
Húsvét hétfővel kezdődött. Apu megint dolgozott így Mamival itthon maradtunk édeskettesben. Mivel a Mami jól bezárta az ajtót és azt mondta, hogy senkit sem fog beengedni így nem jött senki meglocsolni a Mamit. Ő azt mondta, hogy nagyon nem szereti ezt a húsvéti locsolkodást! Nem értem miért. De én az Apuval este megbeszéltem, hogy majd én meglocsolom a Mamit. De mintha megérezte volna, hogy mire készülök, nagyon elővigyázatos volt. A pelenkákat egész nap nagyon gyorsan cserélte alattam. Így nem sikerült a húsvéti meglepetésem neki. Pedig mondtam is az Apunak, hogy nagyon igyekeztem, de a Mamit nem lehet meglepni. Azt mondta az Apu is, hogy ez így van. Nagyon nehéz meglepetést szerezni neki. Mert a Mami az Apu szerint egy boszi. Nem tudom mi az, de biztos valami kedves és aranyos valami lehet.
A hét első felében sajnos nem volt jó idő. Állandóan esett az eső vagy fújt a szél. Szegény Mami többször is felöltöztetett, hogy elvisz sétálni, de mindig elkezdett esni az eső vagy a hó, mire leértünk. Így jöhettünk vissza és vehettük le a ruhát, amit rám adott a Mami. De aztán a hét második felére kisütött a nap. Így mehettünk újra sétálni többször is egy nap. Dél után el szoktunk menni a belvárosba vagy Örökösföldre vagy a Bujtosi tóhoz. Azt mondta a Mami, hogy a tónál nagyon szép madarak élnek. Kacsák, sirályok. Mami azt mesélte, hogy ők repülnek. Mi az a repülés? S egyáltalán mi az a madár? Talán majd egyszer én is meg fogom látni. De ahhoz az kellene, hogy ne aludjak el séta közben. Én próbálom nyitvatartani a szemem, de vagy a Nap süt bele és akkor becsukom és úgy maradok vagy egyszerűen becsukódik a szemem és sehogysem tudom kinyitni. Meg valahogy a babakocsiból nem is látok ki oldalra csak felfelé. Arra pedig még nem láttam semmi érdekeset. Érdekesebb dolgok történhetnek mellettem, de azt nem látom, csak a babakocsim oldalát. Azt meg már elég régóta nézem és nem történik semmi változás.
Az Apu ezen a héten is nagyon sokat dolgozott. Alig volt itthon. Amikor a kórházban alszik akkor a Mamival meg szoktuk látogatni benn és viszünk neki vacsit, nehogy éhes maradjon. Ennek nagyon szokott örülni és beszélgetünk ilyenkor ha van egy kis ideje. Ha nincs akkor pedig elkísér bennünket egy ideig és utána megy vissza a betegekhez, hogy meggyógyítsa őket.
Az Apu azt szeretné, ha orvos lennék, mint ő. De én nem tudom az micsoda. Így én inkább valami olyan foglalkozást fogok választani, ahol feküdni lehet, színes dolgok vesznek körül, amiket el kellene érni, ahol beszélgetnek velem és mosolyognak rám.
Ahogy látjátok tényleg sok minden történik velem. S nagyon gyorsan telnek a napok.

2008. március 24., hétfő

Tizedik élménybeszámoló

Először is mindenkinek kellemes húsvéti ünnepeket kívánok és nagyon sok locsolót! :o)
Ez a hetem is nagyon gyorsan eltelt.
Hétfőn megkaptam a második oltást a sorozatból és már csak egy van hátra. Hurrá! Egy kicsit nyűgös voltam utána, de szerencsére más bajom nem volt. A doktor bácsi lemérte, hogy milyen hosszú vagyok. A három hónap alatt 14 cm-t nőttem, azaz 65 cm a "magasságom".
Szerdán itt voltak az Apu szülei és hoztak nekem két szép ruhát és egy nagyon színes nyuszit, ami zenél, ha megnyomjuk a bal lábát. A ruhákat még nem tudtam felvenni, mert a Mami kimosta, de már nagyon várom, hogy felvehessem.
Rájöttem, hogy én nagyon szeretem, ha fényképeznek. Olyankor amikor meglátom a fényképezőgépet vagy azokat a telefonokat, amivel fényképet lehet készíteni, rögtön mosolygok, ami a felnőtteknek nagyon tetszik. Mami is mondta, hogy jobban szereti, amikor mosolygok, mint amikor sírok vagy panaszkodok. Mert szoktam panaszkodni is. Nem gyakran, de naponta egy-két percet. Ilyenkor a Mami szerint arra panaszkodom, hogy felébreszt reggelente, amikor én még aludni szeretnék. Vagy arra, hogy a Mami állandóan - három óránként - új pelenkát ad rám. Vagy arra, hogy nem engedi, hogy evés közben össze-visszaforogjak és nézelődjek.
Pénteken meg a Mami Mamija, az én Nagymami jött és itt volt szombatig. Képzeljétek még mindig nagyon színes a haja. S nagyon sokat mosolygott rám és beszélt nekem. Szeretem, amikor beszélnek hozzám, mert arra tudok válaszolni. De van, hogy anélkül beszélek, hogy kérdeznének. Mert olyan jó hallani a hangomat. :o)
Vasárnap pedig végre voltam a szomszédban és megnéztem Sárát, aki 5 héttel idősebb nálam. Szeretem volna meglocsolni - mert húsvét van -, de se ő, se az Anyukája nem szereti a locsolkodást. Sárán nagyon szép rózsaszín ruhácska volt és ő is sokat mosolygott. Én is megadtam a módját, hogy vendégségbe mentem Sárához. Felvettem a szép narancssárga pulóveremet és a zöldes kordbársony nadrágomat, amit a Nagypapiék hoztak nekem Spanyolországból. S még harisnyát is vettem.
Mami szokta mondani, hogy nagyon örül annak, hogy élvezem az öltözködést, mert nagyon félt attól, amikor még a hasában voltam, hogy hogyan fog majd öltöztetni, vetkőztetni, ha sírni és rugdosodni fogok. De szerencsére én nagyon szeretem az öltözködést.
A héten felfedeztem, hogy mind a két kezemen öt-öt ujj van. Nagyon sokat nézem, ahogy mozognak. S próbálok megfogni velük tárgyakat, de nem mindig sikerül. De a hajamat már meg tudom fogni és olyankor tépem, meg csavargatom. A Mamiék nem örülnek neki.
A Mami azt találta ki, hogy mivel etetés alatt állandóan mozgok és nézek köreb és nem akarok enni, hogy letakar bennünket egy pelenkával. Ilyenkor a Mami beszél hozzám és nézünk egymás szemébe. S ilyenkor én is csak az evéssel vagyok elfoglalva. de sokat gondolkozom közben azon, hogy hogyan lehetne ezt a pelenkát levenni a fejemről. Lassan úgyis rá fogok jönni és akkor szegény Mami megint találhat ki majd valamit, hogyan terelje el a figyelmemet etetés alatt a környezetről.
Jövőre vigyázzon mindenki, mert nagy leszek és megyek locsolkodni! :o)

2008. március 17., hétfő

Kilencedik élménybeszámoló

Hát ez a hét is gyorsan eltelt. Főleg, hogy több, mint egy hete nem írtam. :o)
Próbálok időrendbe haladni az eseményekkel, de lehet, hogy össze-vissza fogok csapongani, ahogy eszembe jutnak a dolgok.
Látogatók:
Múlt hétvégén voltak Nálunk a Mami ismerősei. Egy kedves fiú és egy kedves lány. A lány nagyon tetszett nekem. Sokat beszélgettem vele. Simogatta a talpamat én meg cserébe mosolyogtam rá nagyon kedvesen. Hoztak nekem egy aranyos kutyát, ami nagyon nagy. Így még nem tudom meg fogni, csak nézegetni büfizés közben.
Csütörtökön voltak megint a Nagypapiék. Ő rájuk is nagyon sokat mosolyogtam és még beszéltem is nekik. De utána egy kicsit elfáradtam, így nem tudtam tovább élvezni a társaságukat, mert letettek aludni az ágyamba. De amikor felébredtem még itt voltak, így elmeséltem nekik, hogy mit álmodtam. S még rengeteg kép is készült rólunk.
Pénteken jött az Apu régi ismerőse a családjával. Egy nagyon aranyos kislányuk van, Hanna. Ő is beszél, de úgy, hogy a felnőttek is értik. S ő már megy, majdhogynem fut. Neki is van olyan játéka, mint nekem a hordozón. S nagyon tetszett neki a kutyám, így amíg itt voltak, addig odaadtam neki egy kicsit, hogy játszon vele, mert én még nem tudok, mert túl nagy nekem.
Vasárnap pedig itt volt a Rami és névrokonom David. Hoztak nekem egy nagyon vagány macis farmert és egy macis pólót. Remélem hamarosan a Mami feladja rám. Nagyon aranyosan mosolyogtak rám és én is mosolyogtam rájuk. Néha beszéltem is, de nem sokat, mert a délelőtt nagyon elfáradtam, amikor a Mamiékkal voltunk a bababörzén. ez egy olyan dolog, ahol az Anyukák cserére ajánlják fel a babájukat. :o) Na jó, csak vicceltem. Szóval itt sok-sok mindent lehet venni sokkal olcsóbban. Miután elmentek a Ramiék, a Mamiéknak elmeséltem mindent, hogy mi történt velem az elmúlt három órában. Utána pedig elaludtam és nem is akartam felkelni.
Ahogy látjátok nagyon változatos volt a hét. A Mamival sokat voltunk sétálni, mert végre jobb az idő. Volt olyan, hogy délelőtt és délután is mentünk sétálni. Az a baj, hogy az Apu csak hétfőn tudott velünk jönni, mert a többi napon dolgozott valami kórházba, ahova nagyon sok beteg jön állandóan. Én biztos nem leszek orvos. Pedig az Apu azt szeretné.
Egyre többet vagyok ébren, de a Mami nagy örömére elfoglalom magam a kiságyban. Egyre többet próbálom megfogni a körülöttem lévő dolgokat, de nem mindig megy. De azt mondta a Mami, hogy lassan már rögtön megfogok majd mindent. Addig pedig próbálkozni kell. S most már egyre többet is beszélek a Mamiékkal. S egyre kevesebbet ásítok bele a mondanivalómba. Az esti tornák is egyre jobban tetszenek. A lábfejem is kezd egyre szebben állni és a fejemet is egyre többször tudom már tartani.
Holnap jön megint a doktor bácsi. Megint valami oltást ad majd be. S leméri a hosszamat is. A Mamiék erre kíváncsiak a legjobban. De ez az eredmény majd csak jövő héten fogom tudatni Veletek. Addig titkolom. :o)

2008. március 9., vasárnap

Nyolcadik élménybeszámoló

A héten betöltöttem a 12. hetemet. Így végiggondolva nagyon gyorsan eltelt ez a 12 hét. Volt benne sok újdonság. (főleg az volt benne)
A héten újra megleptem Mamiékat néhány dologgal. Képzeljétek el az arcukat, amikor letesznek a hasamra, hogy elaludjak. S amikor legközelebb bejönnek azt látják, hogy a hátamon fekszem. Először azt hitték, hogy rosszul emlékeznek és a hátamra tettek le. De lassan rájöttek, hogy én fordulok meg. Csak azt nem tudták, hogy hogyan teszem ezt. De a héten lebuktam. Így Mami látta, hogy addig nyomom fel magamat a lábammal, amíg a nagy lendülettöl meg nem fordulok. Ilyenkor egy kicsit meg is lepödök, hogy most mi történt. Már dolgozom a visszaforduláson is, de az még nem jött össze, mert kicsi az ágy hozzá. De kihallgattam a Mamit, ahogy a Nagymamival beszéltek valami járókáról. S szerintük majd abban már menni fog a visszafordulás is. Nem tudom mi lehet az a járóka, de már nagyon kíváncsi vagyok rá.
Itt volt a Nagymami újra a hétvégén. Nagyon örültem neki, mert olyan kedves a mosolya és feltünő színű a haja. Hozott nekem ajándékot a névnapomra. Kaptam egy vanilia illatú zsiráfot, ami sípol, egy csörgőt, amiben van egy labda formájú valami, ami nagyon tetszik nekem és egy nagyon szép, színű cicás kendőt, aminek a feje zörög. A csörgőt már megkaptam, de még nem tudom megfogni. De azért mindennap gyakorlok, hogy menjen. Az Apu elmondta nekem, hogy ez egy nagyon nehéz feladat egy ilyen kisembernek, mint amilyen én vagyok. De ha sokat gyakorolok, akkor lassan már menni fog. Hát én mindent megteszek ezért.
Szerdán itt voltak az Apu szülei és az Apu nagymamája. Ők is hoztak nekem ajándékot. A nagyszüleimtől kaptam egy kukacot, aminek minden része más hangot ad ki magából. A feje például zenél és többi részét pedig nyomkodni kell és akkor adja ki a különböző hangot. Ezt a babakocsira lehet feltenni. A dédnagymamámtól pedig egy ugyanilyen kukacot kaptam csak az kisebb és egy levelet fog a tappancsai között, amit rágcsálni lehet majd, ha nő a fogam. De még nem nő, de a nyálam azért folyik állandóan. Igaz mostanában inkább kiköpködöm, ami nagyon tetszik az Apunak. A Mami pedig azt mondja, hogy ilyet nem szabad csinálni egy jó kisfiúnak. Mert a Mami szerint én jó kisfiú vagyok. Hát ezért úgy határoztam, hogy csak néha-néha fogom kiköpködni, hogy a Mami és az Apu is örüljön.

2008. március 2., vasárnap

Hetedik élménybeszámoló

Kedves Olvasóim!
Ez a hét a szokásos gyorsassággal telt el. Sok-sok élménnyel és újdonsággal.
A száraz tények. Azt Mamiék nem tudják, hogy milyen hosszú vagyok, mert képtelenség megmérni, mert állandóan megy a kezem vagy a lábam. Azt viszont tudják, hogy a mérleg - ami a Mami szerint nem jó - újabb 15 dkg hízást mutatott. Így most 5210 gramm súlyú vagyok.
Vasárnap volt nálam vendégségben az Apu és a Mama volt kollégája, akik hozták magukkal a kislányukat, Annát. Nagyon aranyos kislány. Ő már megy, de szeret a földön négykézláb is közlekedni. Amíg ültem a Maxi-Cosimban, addig simogatta a hajamat és beszélt nekem egy kicsit. Én cserébe pedig mosolyogtam rá. Hoztak nekem ajándékba egy könyvet, amiben állatok vannak. Meg is néztük Mamival egyik délután. Nekem a legjobban az oroszlán tetszett, mert nagyon szép és finom, puha sörénye van. De a rózsaszín elefánt is nagyon csinos. Azt mondták a vendégek, hogy milyen jó a Mamiéknak, mert nem sírok. S nagyon szeretnék hallani, ahogy sírok. Hát így el is kezdtem sírni, mert már fáradt voltam és szerettem volna aludni menni. Mami ki is vett a Maxi-Cosiból és betett az ágyamba a macimhoz, s két perc múlva már aludtam is. Nagyon sajnálom, hogy a vendégeimtől nem tudtam elbúcsúzni, mert olyan hamar hazamentek, hogy én még aludtam.
Kedden is voltak nálam vendégek, de akkor két kislány jött, Eszter és Sára. Ők már nagyobbak. Mivel később jöttek - mint ahogy mondták -, így evés után én el is aludtam, mert már nem tudtam nyitva tartani a szemeimet. De egy kis alvás után felébredtem a hangjukra. Nagyon kíváncsiak voltak rám, így bejöttek megnézni engem. Mosolyogtam rájuk is egy kicsit, mert ők is olyan kis mosolygósak, mint én.
Mami szerint egyre többet mozgok. Állandóan megy a kezem és a lábam. Így a pelenkázás, az öltözés, az evés egy kicsit nehezebben megy. Mondta is a Mami, hogy hozzám egy olyan bébisintért kell majd keresni, akinek minimum hat keze van. Van Indiában egy ilyen istennő, de nem emlékszem már a nevére, pedig a Mami szokta mondani, hogy neki is kellene pár plusz kéz.
Egyre többet vagyok ébren, de ilyenkor a barátaimmal beszélgetek az ágyamban vagy a falon található saját mozimat nézegetem. Van rajta egy nagyon színes ember és három állat. Az Apu nagyon örül neki, hogy szeretem az állatokat. Mondta, hogy nyáron, ha jó idő lesz megyünk az állatkertbe és megmutatja nekem az összes állatot. Már nagyon kiváncsi vagyok rájuk. De a nyár még messze van. Még három hónap, ami azért nagyon sok. De lehet, hogy nem sok. Én még nem tudom, hogy az mennyi idő, mert még csak 2,5 hónapos vagyok. De a Mamim azt mondta, hogy nagyon gyorsan telnek a napok velem, mert mindennap csinálok valami újat.